19. fejezet

Végre sikerült egy tisztességes hosszúságú részt, kissé megkésve hoznom. Remélem tetszeni fog :) Egyébként a kommenteket továbbra is várom, azok adják az energiát az íráshoz. ;)

Soha nem keltem olyan frissen amióta a Corinthiában dolgozom, mint aznap. Szabadnapos volt mindenki, ezért nyugodtan feküdhettem még az ágyban, ameddig csak jól esett. Ölembe kaptam a laptopom és elkezdtem szétnézni a világban. Arra sem emlékszem azelőtt mikor jártam utoljára a világhálón saját magam szórakoztatása érdekében. Meglepődve bámultam a kijelzőt, mikor megláttam, hogy twitter követőim száma elég magasra ugrott. Rákattintottam a kapcsolat fülre, ahol pedig kismilliónyi nekem címzett tweet várt. Gyorsan átpörgettem őket. A többség azt kérte, hogy kövessem őket vissza. Meglepő volt.

Az olvasgatásomat telefonom csörgése szakította meg. A kijelző Josh számát írta.

-        Jó reggelt. – szólt bele jókedvűen.  – Remélem nem ébresztettelek fel.
-        Neked is jó reggelt. Nem, már egy ideje ébren vagyok.
-        Helyes. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy estére változott a program. Ne ilyen csini dologra készülj. Jobbat találtam ki. Gyere kényelmesen, ahogy szeretnél, ne öltözz ki, főleg ne vegyél szoknyát. – nevetett.
-        Hmm. Jólvan.
-        Jóreggelt napfény. – szólt a telefonba JJ. A háttérből hallottam, ahogy Josh rászólt, hogy adja vissza neki a telefont, de úgy tűnt JJ nem engedelmeskedett.
-        Szia JJ. Miusjág?
-        Semmi. Most megyünk le reggelizni. Nem tartasz velünk?
-        Nem vagyok éhes és őszintén szólva szívesebben lustálkodnék még az ágyban. Majd legközelebb. – utasítottam el ajánlatát.
-        Hát jó. Akkor majd később beszélünk. Szia.
-        Légyszives add még vissz… Hát ez remek. – JJ letette a telefont.

A hívás után elgondolkoztam azon, hogy mit kéne felvennem este, majd eszembe jutott, hogy már az első fizetésem megkaptam, ott pihen a számlámon, és nem is csekély összegről volt szó. Felöltöztem és elindultam vásárolni. Gyűlöltem egyedül vásárolni, de akkor jólesett kicsit elszabadulni az őrülettől.

*****

A hajam megcsináltam, a sminkem és kész volt, de körülbelül már a harmadik outfitet rángattam magamra. A szobám úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant. A helyiség minden szegletében volt valami ruhadarab. Körülbelül 15 percem volt kitalálni, hogy mit veszek fel. Nem akartam elkésni, úgyhogy felvettem a kedvenc farmerom, egy sötétlila csőtopot, arra ráhúztam egy kötött pulcsit. Bedugtam a lábam a csizmámba, majd felkaptam a kabátom és lementem a raktárba. Megnyugodtam, mert Josh még nem volt ott, ezek szerint nem késtem el. Előre ittam a medve bőrére.  A biztonsági jött szólni, hogy Josh az utca végén vár.

Kimentem a raktárból, ahol a rajongók már megint toboroztak. Nem értettem miért nem mennek oda Josh-hoz ha ott áll az utcán végén, de aztán mikor megláttam rájöttem.

Josh egy fekete motoron ült, bukósisakban. Nem csoda, hogy nem ismerték fel. Ha nem szóltak volna, akkor én sem ismerem meg. Intett egyet a fejével. Elindultam felé. Amint odaértem kezembe nyomott egy másik sisakot. Segített felvenni majd felugrottam mögé.

-        Hát... ez tényleg eltér az eredeti ötlettől.
-        Nyugi, nem lesz baj, kapaszkodj belém.  – mondta Josh teljes nyugodtsággal a hangjában.

Hátulról átölteltem Őt és kezemet a hasánál összekulcsoltam. Josh meghúzta a gázt, a gép felbömbölt alattunk  és szélsebesen száguldottunk el a hotel mellett. Sosem ültem azelőtt még motoron, de Josh mellett nem féltem. Tudtam, hogy vigyáz rám. Akárhányszor megremegtem mögötte, lelassított picit, figyelmes volt.

Félórányi motorozás után egy magasabban fekvő parknál kötöttünk ki. Josh leszállt a motorról, letámasztotta, majd engem is lesegített.  Először magáról vette le a sisakot, majd rólam. Nem voltam megbékélve a dologgal, teljesen összetúrta a hajam. Amint Josh felakasztotta mindkettőt a motor kormányára elkezdtem igazgatni a hajam. Amint észrevette Josh, hogy szenvedek a hajammal egyből a kezem után nyúlt.

-        Jaj hagyd már. Jó az mindenhogy. Jobbszeretem kócosan amúgy is. – mosolygott, a kezemet pedig nem engedte el.

Elindultunk sétálni. Barátságos park volt. Kivilágított kis utakkal. A miénk egy ilyen piknikező helyhez vezetett. Megálltunk az egyik fa asztalnál, Josh nekitámaszkodott én pedig megálltam előtte pár lépéssel. Josh rántott egyet a kezemen így közelebb kerütem hozzá. Kezem a mellkasához nyomtam és néztem bele kék szemeibe. Annyira világos szemei vannak, hogy még a sötétben is látszódott. Imádtam.

-        Miért hoztál ide? – kérdeztem.
-        Ezt a helyet nem sokan ismerik, gondoltam itt nem lesz annyi ember, és nem zavarnak minket. És mint látod igazam lett. – valóban egy lélek sem volt a közelben.
-        Honnan szerezted a motort? Nem is mondtad, hogy tudsz motorozni.
-        Gyerekkoromban is imádtam a motorokat, 14 évesen kaptam az első saját motorom. Ha azt egyszer megtanulja az ember, sosem felejti el. Gondoltam, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megint nyeregbe üljek. Az meg még csak hab a tortán, hogy te ültél mögöttem.
-        Jaj, még a végén elpirulok. – vágtam a szavaiba.
-        És a motor pedig az egyik Londoni ismerősömé.
-        Én pedig örülök, hogy inkább ide jöttünk. – majd lábujjhegyre emelkedtem és adtam a szájára egy gyengéd puszit.

Beszélgettünk rengeteget, és körbesétáltunk a parkon, majd visszaértünk a motorhoz. Ismét fejünkre húztuk a fekete sisakokat és visszaindultunk. A raktár ajtaja már nyitva állt, vártak minket, hisz eléggé későre járt már. Elindultunk felfelé a szobámhoz. A konyha előtt elhaladva eszembe jutott valami.

-        Várj meg itt, egy perc és jövök. – szóltam Joshnak.

 Bementem a konyhába halkan. tényleg eléggé későre járhatott már, ha alig volt bent valaki. Aki kérdezte, hogy mit keresek ott, annak valamit kamuztam. Valójában az óriási pezsgős hűtőt támadtam meg. Mikor senki sem figyelt, leemeltem egy üveggel az egyik polcról, a mosogató részről elkaptam két pezsgős poharat és sietősen elhagytam a konyhát.

-        Az minek? – kérdezte Josh mikor meglátta nálam a pezsgőt.
-        Gondolom nem rohansz vissza a srácokhoz. Ennyi még belefér nem?
-        Te nem vagy semmi, de persze belfér. – vigyorgott.

Bepattantunk a liftbe, abból ki a harmadikon és a szobám felé vettük az irányt, bízva abban, hogy senki nem veszi észre, hogy mi van nálunk. Nem vetne jó fényt sem rám, sem Joshra.

18. fejezet

Bocsánatot kérek, hogy egy hónapon keresztül semmit nem írtam, de osztályozóvizsgám volt, meg betegeskedtem is, de most már megpróbálok visszaállni a heti 1 részre, ne haragudjatok tényleg!

-        Jess… - kezdett bele, mire az ég dörrent egy hatalmasat és az eső úgy elkezdett szakadni, mintha dézsából öntenék. Hirtelen felpattantam, Josht pedig húztam magam után, aki pedig lassítani próbált. - … nyugi, ez csak víz. – nevetett.
-        De én félek a viharoktól.
-        Itt vagyok veled, nem? Megvédelek mindentől és mindenkitől. Akármi van, én mindig ott leszek melletted. – mondta nyugodtan. Szavai megleptek. Lelassítottam majd megálltam.

Josh rántott egyet a kezemen. A lendülettől megfordultam és egyenesen nekimentem. Josh halkan kuncogott, majd az arcomba lógó vizes tincseket a fülem mögé hajtotta. Mindig a hideg futkosott a hátamon mikor kék szemeivel az enyémbe nézett. Teljes mértékben úgy éreztem, hogy a lelkemet is látja. Imádtam a szemeit. Annyira tiszták voltak. Néha én is úgy éreztem, hogy többet látok bennük, mint amennyit másokéban szoktam. 

-        Volt már olyan igazi esős csókod? – rázott ki Josh gondolatmenetemből.
-        Nem. – ráztam vízszintesen a fejemet.
-        Akkor szeretnék én lenni az első ha nem bánod. – vigyorgott. Fejem ismét vízszintes irányba kezdett mozogni.  

Josh végignyalt alsó ajkain, majd közelíteni kezdett felém. Lassan lábujjhegyre emelkedtem énis. Kezem a tarkójára vezettem, majd ajkaink összeértek. Csókunk közben esőcseppek gördültek végig arcunkon. Elképesztően felemelő érzés volt. Ilyenben azelőtt még sosem volt részem. Josh nyelve szinte késként hatolt a számba és találta meg az én nyelvemet. Szenvedélyes csók volt, előtte még sosem csókolt így. Szenvedélyes volt, mégis gyengéd, a maga módján.

-        Ideje lesz bemennünk. – húzodott el Josh.
-        Nem akarok még. – mosolyogtam.
-        Így is csurom vizesek vagyunk, az hiányzik még hogy lebetegedj, arról meg ne is beszéljünk, hogy én mit kapok ha megfázom.  – majd ellentmondást nem tűrve fogta a kezem és húzott befelé a lifthez.

A jól ismert pittyenő hang jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. Josh elkísért a szobámig. Bíbelődtem a kulcsommal mire betaláltam a zárba. Elindultam befelé, Josh pedig csak álldogált kint. 

-        Búcsúpuszit sem kapok? – kérdezte szemtelenül.
-        Bejöhetnél inkább. – kacsintottam. – Korán van még, gondolom megvannak nélküled is a többiek.
-        Őszintén szólva, próbálni akartunk, de pár perc belefér még.  – erre odaléptem hozzá és elkezdtem behúzni a szobámba, ellökdöstem az ágyig, majd berohantam a fürdőbe. Felkaptam két törölközőt, majd visszasiettem Josh-hoz.
-        Törölközz meg, kissé eláztál.
-        Köszi. – mosolygott.

Arcát beletemette a törölközőbe, majd haját megborzolta.  Ahogy levette a fejéről a törölközőt, kuncogni kezdtem.

-        Mi olyan vicces? – kérdezte.
-        Szeretem így a hajad. Nem tudom miért nem hordod gyakrabban így.
-        Kényelmetlen így, hogy a homlokomba lóg. Ja, nem bánod ha leveszem a pólóm és kicsavarom kicsit?
-        Láttalak már póló nélkül. – kacsintottam.
-        Azt hittem, elfelejtetted. Amilyen állapotban voltál, nem is csodálkozom.
-        Baromi vicces vagy. Na törölközzél inkább.  – ütöttem vállba, majd kikaptam egy pólót az egyik fiókomból és elmentem a fürdőbe.

Átvettem a fölsőmet, letöröltem a sminkem lefolyt részét, majd visszamentem. Josh háttal állt nekem. Az izmai meg voltak feszülve, ahogy nyakán végighúzta a törölközőt. Óvatosan mögé léptem, megnyaltam a számat, majd kezemmel gyengéden végigsimítottam gerincén.  Éreztem, ahogy libabőrössé vált a teste és kissé bele is remegett. Lábujjhegyre emelkedtem és vállát puszilgatni kezdtem. Mély sóhajtások hagyták el a száját. Lélegzetvétele gyorsabbá vált. Körmömmel gyengéden szántottam a hátát fel és le, majd átcsúsztattam kezem a mellkasára és mutatóujjamat végighúztam a kulcscsontján. Ennyi kellett neki ahhoz, hogy Ő is akcióba lépjen. Hirtelen megfordult, a törölközőt, ami a kezében volt átfonta a derekamon és annak segítségével rántott magához. Hihetetlen sötétséget véltem felfedezni a szemében. Hajamat összefogta és lassan húzni kezdte a fejem oldalra. Megtámadta a nyakam. Puszilgatta, nyalogatta majd harapdálni kezdte. Megijesztett eleinte, de aztán élvezni kezdtem. Mikor megnyugodtam, és teljesen átadtam magam az élvezeteknek, kezemet végigfuttattam a derekán, majd óvatosan a fenekére fektettem. Ez általában a fiúk dolga volt, de Josh feneke egyszerűen vonzza az ember kezét.  Arra eszméltem fel, hogy Josh kissé erősebben harapott belém. Erre felszisszentem.

-        Jaj, ne haragudj. – húzódott el azonnal.
-        Semmi baj, folytasd ha szeretnéd. – mosolyogtam.
-        Nem. – jelentette ki nyugodtan.
-        M-miért?
-        Ráérünk. – mosolygott elégedetten. Tudta, hogy akarom Őt, annak ellenére, hogy kimondtam volna. Belém látott. Teljesen kiszolgáltatott voltam előtte.
-        D…de…
-        Holnap estére már úgyis az enyém vagy. – kacsintott.

Nyomott egy puszit az orromra, felkapta a nedves pólóját, kezébe fogta a kabátját, majd kiviharzott. Olyan gyorsan történt mindez, hogy elköszönni sem bírtam tőle. Csak pislogtam és vigyorogtam. Térdre zuhantam az örömtől. Annyira hihetetlen volt, hogy tényleg megtörténik. Hogy tényleg ilyen jól kijövök vele. Sőt, jobban mint terveztem. Amikor először beszéltem vele, nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, ennyire. Azt hittem, ősellenségek leszünk, még szerencse, hogy tévedtem…