19. fejezet

Végre sikerült egy tisztességes hosszúságú részt, kissé megkésve hoznom. Remélem tetszeni fog :) Egyébként a kommenteket továbbra is várom, azok adják az energiát az íráshoz. ;)

Soha nem keltem olyan frissen amióta a Corinthiában dolgozom, mint aznap. Szabadnapos volt mindenki, ezért nyugodtan feküdhettem még az ágyban, ameddig csak jól esett. Ölembe kaptam a laptopom és elkezdtem szétnézni a világban. Arra sem emlékszem azelőtt mikor jártam utoljára a világhálón saját magam szórakoztatása érdekében. Meglepődve bámultam a kijelzőt, mikor megláttam, hogy twitter követőim száma elég magasra ugrott. Rákattintottam a kapcsolat fülre, ahol pedig kismilliónyi nekem címzett tweet várt. Gyorsan átpörgettem őket. A többség azt kérte, hogy kövessem őket vissza. Meglepő volt.

Az olvasgatásomat telefonom csörgése szakította meg. A kijelző Josh számát írta.

-        Jó reggelt. – szólt bele jókedvűen.  – Remélem nem ébresztettelek fel.
-        Neked is jó reggelt. Nem, már egy ideje ébren vagyok.
-        Helyes. Szóval csak annyit akartam mondani, hogy estére változott a program. Ne ilyen csini dologra készülj. Jobbat találtam ki. Gyere kényelmesen, ahogy szeretnél, ne öltözz ki, főleg ne vegyél szoknyát. – nevetett.
-        Hmm. Jólvan.
-        Jóreggelt napfény. – szólt a telefonba JJ. A háttérből hallottam, ahogy Josh rászólt, hogy adja vissza neki a telefont, de úgy tűnt JJ nem engedelmeskedett.
-        Szia JJ. Miusjág?
-        Semmi. Most megyünk le reggelizni. Nem tartasz velünk?
-        Nem vagyok éhes és őszintén szólva szívesebben lustálkodnék még az ágyban. Majd legközelebb. – utasítottam el ajánlatát.
-        Hát jó. Akkor majd később beszélünk. Szia.
-        Légyszives add még vissz… Hát ez remek. – JJ letette a telefont.

A hívás után elgondolkoztam azon, hogy mit kéne felvennem este, majd eszembe jutott, hogy már az első fizetésem megkaptam, ott pihen a számlámon, és nem is csekély összegről volt szó. Felöltöztem és elindultam vásárolni. Gyűlöltem egyedül vásárolni, de akkor jólesett kicsit elszabadulni az őrülettől.

*****

A hajam megcsináltam, a sminkem és kész volt, de körülbelül már a harmadik outfitet rángattam magamra. A szobám úgy nézett ki, mint ahol bomba robbant. A helyiség minden szegletében volt valami ruhadarab. Körülbelül 15 percem volt kitalálni, hogy mit veszek fel. Nem akartam elkésni, úgyhogy felvettem a kedvenc farmerom, egy sötétlila csőtopot, arra ráhúztam egy kötött pulcsit. Bedugtam a lábam a csizmámba, majd felkaptam a kabátom és lementem a raktárba. Megnyugodtam, mert Josh még nem volt ott, ezek szerint nem késtem el. Előre ittam a medve bőrére.  A biztonsági jött szólni, hogy Josh az utca végén vár.

Kimentem a raktárból, ahol a rajongók már megint toboroztak. Nem értettem miért nem mennek oda Josh-hoz ha ott áll az utcán végén, de aztán mikor megláttam rájöttem.

Josh egy fekete motoron ült, bukósisakban. Nem csoda, hogy nem ismerték fel. Ha nem szóltak volna, akkor én sem ismerem meg. Intett egyet a fejével. Elindultam felé. Amint odaértem kezembe nyomott egy másik sisakot. Segített felvenni majd felugrottam mögé.

-        Hát... ez tényleg eltér az eredeti ötlettől.
-        Nyugi, nem lesz baj, kapaszkodj belém.  – mondta Josh teljes nyugodtsággal a hangjában.

Hátulról átölteltem Őt és kezemet a hasánál összekulcsoltam. Josh meghúzta a gázt, a gép felbömbölt alattunk  és szélsebesen száguldottunk el a hotel mellett. Sosem ültem azelőtt még motoron, de Josh mellett nem féltem. Tudtam, hogy vigyáz rám. Akárhányszor megremegtem mögötte, lelassított picit, figyelmes volt.

Félórányi motorozás után egy magasabban fekvő parknál kötöttünk ki. Josh leszállt a motorról, letámasztotta, majd engem is lesegített.  Először magáról vette le a sisakot, majd rólam. Nem voltam megbékélve a dologgal, teljesen összetúrta a hajam. Amint Josh felakasztotta mindkettőt a motor kormányára elkezdtem igazgatni a hajam. Amint észrevette Josh, hogy szenvedek a hajammal egyből a kezem után nyúlt.

-        Jaj hagyd már. Jó az mindenhogy. Jobbszeretem kócosan amúgy is. – mosolygott, a kezemet pedig nem engedte el.

Elindultunk sétálni. Barátságos park volt. Kivilágított kis utakkal. A miénk egy ilyen piknikező helyhez vezetett. Megálltunk az egyik fa asztalnál, Josh nekitámaszkodott én pedig megálltam előtte pár lépéssel. Josh rántott egyet a kezemen így közelebb kerütem hozzá. Kezem a mellkasához nyomtam és néztem bele kék szemeibe. Annyira világos szemei vannak, hogy még a sötétben is látszódott. Imádtam.

-        Miért hoztál ide? – kérdeztem.
-        Ezt a helyet nem sokan ismerik, gondoltam itt nem lesz annyi ember, és nem zavarnak minket. És mint látod igazam lett. – valóban egy lélek sem volt a közelben.
-        Honnan szerezted a motort? Nem is mondtad, hogy tudsz motorozni.
-        Gyerekkoromban is imádtam a motorokat, 14 évesen kaptam az első saját motorom. Ha azt egyszer megtanulja az ember, sosem felejti el. Gondoltam, hogy ez egy jó alkalom arra, hogy megint nyeregbe üljek. Az meg még csak hab a tortán, hogy te ültél mögöttem.
-        Jaj, még a végén elpirulok. – vágtam a szavaiba.
-        És a motor pedig az egyik Londoni ismerősömé.
-        Én pedig örülök, hogy inkább ide jöttünk. – majd lábujjhegyre emelkedtem és adtam a szájára egy gyengéd puszit.

Beszélgettünk rengeteget, és körbesétáltunk a parkon, majd visszaértünk a motorhoz. Ismét fejünkre húztuk a fekete sisakokat és visszaindultunk. A raktár ajtaja már nyitva állt, vártak minket, hisz eléggé későre járt már. Elindultunk felfelé a szobámhoz. A konyha előtt elhaladva eszembe jutott valami.

-        Várj meg itt, egy perc és jövök. – szóltam Joshnak.

 Bementem a konyhába halkan. tényleg eléggé későre járhatott már, ha alig volt bent valaki. Aki kérdezte, hogy mit keresek ott, annak valamit kamuztam. Valójában az óriási pezsgős hűtőt támadtam meg. Mikor senki sem figyelt, leemeltem egy üveggel az egyik polcról, a mosogató részről elkaptam két pezsgős poharat és sietősen elhagytam a konyhát.

-        Az minek? – kérdezte Josh mikor meglátta nálam a pezsgőt.
-        Gondolom nem rohansz vissza a srácokhoz. Ennyi még belefér nem?
-        Te nem vagy semmi, de persze belfér. – vigyorgott.

Bepattantunk a liftbe, abból ki a harmadikon és a szobám felé vettük az irányt, bízva abban, hogy senki nem veszi észre, hogy mi van nálunk. Nem vetne jó fényt sem rám, sem Joshra.

18. fejezet

Bocsánatot kérek, hogy egy hónapon keresztül semmit nem írtam, de osztályozóvizsgám volt, meg betegeskedtem is, de most már megpróbálok visszaállni a heti 1 részre, ne haragudjatok tényleg!

-        Jess… - kezdett bele, mire az ég dörrent egy hatalmasat és az eső úgy elkezdett szakadni, mintha dézsából öntenék. Hirtelen felpattantam, Josht pedig húztam magam után, aki pedig lassítani próbált. - … nyugi, ez csak víz. – nevetett.
-        De én félek a viharoktól.
-        Itt vagyok veled, nem? Megvédelek mindentől és mindenkitől. Akármi van, én mindig ott leszek melletted. – mondta nyugodtan. Szavai megleptek. Lelassítottam majd megálltam.

Josh rántott egyet a kezemen. A lendülettől megfordultam és egyenesen nekimentem. Josh halkan kuncogott, majd az arcomba lógó vizes tincseket a fülem mögé hajtotta. Mindig a hideg futkosott a hátamon mikor kék szemeivel az enyémbe nézett. Teljes mértékben úgy éreztem, hogy a lelkemet is látja. Imádtam a szemeit. Annyira tiszták voltak. Néha én is úgy éreztem, hogy többet látok bennük, mint amennyit másokéban szoktam. 

-        Volt már olyan igazi esős csókod? – rázott ki Josh gondolatmenetemből.
-        Nem. – ráztam vízszintesen a fejemet.
-        Akkor szeretnék én lenni az első ha nem bánod. – vigyorgott. Fejem ismét vízszintes irányba kezdett mozogni.  

Josh végignyalt alsó ajkain, majd közelíteni kezdett felém. Lassan lábujjhegyre emelkedtem énis. Kezem a tarkójára vezettem, majd ajkaink összeértek. Csókunk közben esőcseppek gördültek végig arcunkon. Elképesztően felemelő érzés volt. Ilyenben azelőtt még sosem volt részem. Josh nyelve szinte késként hatolt a számba és találta meg az én nyelvemet. Szenvedélyes csók volt, előtte még sosem csókolt így. Szenvedélyes volt, mégis gyengéd, a maga módján.

-        Ideje lesz bemennünk. – húzodott el Josh.
-        Nem akarok még. – mosolyogtam.
-        Így is csurom vizesek vagyunk, az hiányzik még hogy lebetegedj, arról meg ne is beszéljünk, hogy én mit kapok ha megfázom.  – majd ellentmondást nem tűrve fogta a kezem és húzott befelé a lifthez.

A jól ismert pittyenő hang jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. Josh elkísért a szobámig. Bíbelődtem a kulcsommal mire betaláltam a zárba. Elindultam befelé, Josh pedig csak álldogált kint. 

-        Búcsúpuszit sem kapok? – kérdezte szemtelenül.
-        Bejöhetnél inkább. – kacsintottam. – Korán van még, gondolom megvannak nélküled is a többiek.
-        Őszintén szólva, próbálni akartunk, de pár perc belefér még.  – erre odaléptem hozzá és elkezdtem behúzni a szobámba, ellökdöstem az ágyig, majd berohantam a fürdőbe. Felkaptam két törölközőt, majd visszasiettem Josh-hoz.
-        Törölközz meg, kissé eláztál.
-        Köszi. – mosolygott.

Arcát beletemette a törölközőbe, majd haját megborzolta.  Ahogy levette a fejéről a törölközőt, kuncogni kezdtem.

-        Mi olyan vicces? – kérdezte.
-        Szeretem így a hajad. Nem tudom miért nem hordod gyakrabban így.
-        Kényelmetlen így, hogy a homlokomba lóg. Ja, nem bánod ha leveszem a pólóm és kicsavarom kicsit?
-        Láttalak már póló nélkül. – kacsintottam.
-        Azt hittem, elfelejtetted. Amilyen állapotban voltál, nem is csodálkozom.
-        Baromi vicces vagy. Na törölközzél inkább.  – ütöttem vállba, majd kikaptam egy pólót az egyik fiókomból és elmentem a fürdőbe.

Átvettem a fölsőmet, letöröltem a sminkem lefolyt részét, majd visszamentem. Josh háttal állt nekem. Az izmai meg voltak feszülve, ahogy nyakán végighúzta a törölközőt. Óvatosan mögé léptem, megnyaltam a számat, majd kezemmel gyengéden végigsimítottam gerincén.  Éreztem, ahogy libabőrössé vált a teste és kissé bele is remegett. Lábujjhegyre emelkedtem és vállát puszilgatni kezdtem. Mély sóhajtások hagyták el a száját. Lélegzetvétele gyorsabbá vált. Körmömmel gyengéden szántottam a hátát fel és le, majd átcsúsztattam kezem a mellkasára és mutatóujjamat végighúztam a kulcscsontján. Ennyi kellett neki ahhoz, hogy Ő is akcióba lépjen. Hirtelen megfordult, a törölközőt, ami a kezében volt átfonta a derekamon és annak segítségével rántott magához. Hihetetlen sötétséget véltem felfedezni a szemében. Hajamat összefogta és lassan húzni kezdte a fejem oldalra. Megtámadta a nyakam. Puszilgatta, nyalogatta majd harapdálni kezdte. Megijesztett eleinte, de aztán élvezni kezdtem. Mikor megnyugodtam, és teljesen átadtam magam az élvezeteknek, kezemet végigfuttattam a derekán, majd óvatosan a fenekére fektettem. Ez általában a fiúk dolga volt, de Josh feneke egyszerűen vonzza az ember kezét.  Arra eszméltem fel, hogy Josh kissé erősebben harapott belém. Erre felszisszentem.

-        Jaj, ne haragudj. – húzódott el azonnal.
-        Semmi baj, folytasd ha szeretnéd. – mosolyogtam.
-        Nem. – jelentette ki nyugodtan.
-        M-miért?
-        Ráérünk. – mosolygott elégedetten. Tudta, hogy akarom Őt, annak ellenére, hogy kimondtam volna. Belém látott. Teljesen kiszolgáltatott voltam előtte.
-        D…de…
-        Holnap estére már úgyis az enyém vagy. – kacsintott.

Nyomott egy puszit az orromra, felkapta a nedves pólóját, kezébe fogta a kabátját, majd kiviharzott. Olyan gyorsan történt mindez, hogy elköszönni sem bírtam tőle. Csak pislogtam és vigyorogtam. Térdre zuhantam az örömtől. Annyira hihetetlen volt, hogy tényleg megtörténik. Hogy tényleg ilyen jól kijövök vele. Sőt, jobban mint terveztem. Amikor először beszéltem vele, nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, ennyire. Azt hittem, ősellenségek leszünk, még szerencse, hogy tévedtem…

17. fejezet

A hétfő reggelem eléggé fejfájósan indult. A srácok rég elmentek a hét első próbájára, nekem pedig papírmunka maradt bent a hotelben, illetve be kellett szereznem a városból néhány dolgot. Úgy éreztem magam néha, mintha valami futár lennék, de élveztem. Egész napom azzal ment el, hogy írkáltam, hogy mi van kész meg mi nincs, illetve, hogy a fiúknak hol, milyen alkalomból kell megjelenniük. Ez nem csak a hétfői napom melója volt, mivel átnyúlt az egész dolog keddre és szerdára is.  A hét további részét az X Factor stúdióban töltöttem.

A szombat este ismét fantasztikusan sikerült a fiúknak, igaz, csak a színpadon láttam őket, mivel el voltam foglalva mindennel, nem volt időm társalogni velük, szinte egész héten.

A vasárnap este, nem épp azt az eredményt hozta, amire számítottunk. Elérkezett a fiúk első párbaja. Tiszta ideg voltam, hisz beszélni akartam velük, még mielőtt újból a színpadra álltak, de nem engedtek oda hozzájuk a stresszhelyzetből kifolyólag, pedig biztos voltam benne, hogy jót tenne nekik a jelenlétem, hisz egész héten egy-két sziától többre nem futotta. Fel lettem zavarva a párbaj idejére az Xtra Factor interjúszobájába, hisz meg kellett beszélnem a műsorszerkesztővel, hogy milyen kérdéseket kaphatnak a srácok, akár kiesnek, akár nem. Förtelmes volt erről beszélni. Onnan fentről néztem végig a párbajdalokat. Elképesztően fájt látnom az arcukat, mikor a neveket mondták ki a zsűritagok, de hála a Jóistennek nem estek ki. Fogalmam sem volt, mi lett volna velem azután.

Amint megtudtuk, hogy Jade-nek kell elhagynia a műsort, megint el lettem zavarva, vissza a hotelbe, figyelmeztetni az embereket a hotel előtt, hogy a fiúk nem fognak kimenni hozzájuk, hisz kemény estén vannak keresztül, és aznapra ennyi volt a munka hálistennek. Gondoltam, végre beszélhetek velük, de engem sem engedtek a közelükbe. Egész héten egy fél közös percünk sem volt, ami hihetetlenül frusztrált, mivel lett volna megbeszélnivalóm Joshal és George-al is. Ehelyett mehettem kipihenni az egész hetet.

***

Reggel kopogtatásra ébredtem.

-        Ki vagy és mit akarsz? – szóltam ki fáradt hangon.
-        Én vagyok az Jess, Ella. Beszélhetnénk? – erre egyből kipattant a szemem. Sosem beszélgetett még velem Ella úgy igazán.
-        Máris megyek! – szóltam neki, majd magamra húztam egy melegítőalsót és az ajtóhoz rohantam. – Mondd! – nyitottam ki az ajtót.
-        Bemehetnék?
-        Persze, csak kupi van, remélem nem baj.
-        Nem dehogy. – mosolygott. Elindultam előtte és bementünk a szobám háló részére, Ella pedig helyet foglalt az ágyon, majd én is követtem példáját.
-        Valami baj van? Sosem beszélgettünk még így kettesben.
-        Nem, dehogy, csak Joshal beszélgettem valamelyik nap, és Te is szóba kerültél.
-        Igen, és? – szaladt fel szemöldököm a homlokom közepére.
-        Elmesélte mi történt, mikor kiütötted magad, és totálisan össze van zavarodva. Megkért, hogy egy szót ne szóljak arról a beszélgetésről, ami köztünk történt, de mivel imádom-szeretem őt, olyan mintha a bátyám lenne, kötelességemnek érzem, hogy elmondjam neked ezt. Tudom, hogy nem indult valami fényesen a dolog köztetek, meg hogy állandóan marjátok egymást, illetve hogy azelőtt az este előtt, egyetlen normális pillanatotok sem volt.
-        Hát… ja… - helyeseltem.
-        Szóval, el szeretne hívni Téged valamelyik este valahova, pontosan nem tudom hova, csak nem meri. Mármint, tudjuk mindketten, hogy nem az tipikus félénk srác, de ez a te esetedben másképp van, pont amiatt, ahogy kezdődött a dolog köztetek. Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy ha elhívna, mennél vele?
-        Ez a világon a legidiótább kérdés Ella. Még szép, hogy mennék.
-        Mondta, hogy részegen bevallottad neki, hogy szereted, de ez valóban így van, vagy csak az alkohol befolyásoltsága miatt mondtad neki?
-        Magamtól tény és való, hogy nem mondtam volna, és az is igaz, hogy az alkohol erőltette ki belőlem, de valóban így van.
-        Csak mert tőlem kérdezte, hogy hívjon-e vagy sem, azért kérdeztelek meg, mert akkor úgy adok neki tanácsot. Ha most azt mondtad volna, hogy nem mennél, akkor valószínűleg nem bíztatnám, hogy hívjon el, mert nem szeretném, hogy összetörjön. De akkor így bátran fogom bíztatni. – mosolygott. – Látom milyen lelkes vagy, mikor velük kell dolgoznod meg milyen vagy mikor a közelükbe kerülsz. Elképesztően szimpatikus vagy nekem, kár hogy eddig még nem beszéltünk ilyen csajos dolgokról. – nevetett.
-        Hasonlóan érzek én is, és köszönöm, hogy ezt így elmondtad. Nagyon jól esik, hogy bízol bennem. – erre mindkettőnk telefonja csipogni kezdett.
-        Úgy látom mennem kéne. – nézett rám miután elolvasta az sms-t.
-        Csak úgy mint nekem.  – mindketten felálltunk, Ella pedig elindult az ajtó felé. – Még beszélünk Jess, és tényleg ne lepődj meg, ha Josh a közeljövőben keresni fog.
-        Nem fogok. –mosolyogtam. – Viszlát Ella.
-        Legyen szép napod! – szólt vissza, majd bezárta maga mögött az ajtót.

Fogtam magam én is, felöltöztem és mentem dolgomra.

***

Ismét az egész napom a szaladozásból állt és ismételten nem találkoztam a srácokkal, egészen estig, mikor visszajöttek a próbáról. Én kint álltam a raktár előtt a rajongókkal, míg a fiúk begurultak a fekete autóval, én pedig utánunk mentem, a kapu pedig lecsukódott. Kiszálltak az autóból, mindegyikük odajött hozzám Joshal a sor végén. Mindannyian megöleltek, majd Josht otthagyták velem.

-        Hiányoztál. – öleltem meg.
-        Te is nekem. – mosolygott. – Itt lakunk egy épületben mégsem találkoztunk már több mint egy hete. Ez olyan furcsa.
-        Igen nekem is.
-        Jess…
-        Igen? – kérdeztem.
-        Arra gondoltam… hogy… öhm… - erre megfogta a kezem. – Holnap este, nincs dolgunk, hamar visszaérünk próbáról is, és öhm…
-        Igeeeeeeeeeeen? – néztem rá kíváncsiskodóan.
-        Jaj… szóval… Nem lenne kedved elmenni valahová? Moziba, vagy vacsorázni, vagy valami? – hadarta el gyorsan.
-        De, ez jól hangzik. – mosolyogtam, Josh pedig sóhajtott egy nagyot válaszom hallatán.
-        Remek, akkor olyan 7 körül neked jólenne? Hívatok kocsit.
-        Persze. – bólintottam.
-        Na fiúk indulás kifelé a rajongókhoz mert már megőrülnek lassan. – csapta össze tenyerét Kevin beérve a raktárba.

Josh elmosolyodott, nyomott egy puszit a homlokomra, majd mind a négyen beálltak a raktár ajtaja elé. A lányok sikoltozni kezdtek, mint mindig, és megrohamozták a fiúkat. Imádtam nézni őket a rajongókkal. Annyira imádtam, hogy olyan közvetlenek velük. Olyan büszke anyuka érzés fogott el állandóan. Fél óra elteltével Kevin rámszólt, hogy mostmár ideje lesz elküldenem a lányokat, mert a srácoknak pihenés kell, tettem is a dolgom. A lányok többségét már ismertem, sokuk rendszeres látogató volt a hotel mögött. Ők természetesen egyből hallgattak rám, ismerték már a dolgok menetét. A többieket nehéz volt rávenni arra, hogy most már hagyják a fiúkat, de előbb utóbb az is sikerült.

Miután a srácokat sikerült visszaterelni a hotelbe, én ahelyett, hogy bementem volna velük, fogtam magam és inkább elmentem sétálni. Rég voltam már, csak úgy szórakozásból sétálni. Amióta X Factorosokkal dolgozom, csak rohangálok London utcáin, egyik épületből a másikba, sosem élvezem rendesen a városom szépségeit. Igazából már 19 év alatt mindent láttam, de sosem unom meg. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy ide születtem.

Olyan gyorsan repül az idő Londonban, hogy mire visszaértem a hotelhez 2 óra telt el, azóta, mióta elmentem, és haza egy nagy pohár kávéval értem, ami még félig volt. Egyenesen a hotelben lévő kedvenc helyemre indultam, a tetőteraszra. Kiérve, hatalmas meglepődöttségemre, észrevettem, hogy nem csak én néztem ki magamnak ezt a helyet. Azon a padon ült valaki, amelyiken általában én szoktam a kis pokrócommal. Halkan közelebb mentem, hogy megnézzem ki az, mert hátulról sötétben nem igazán ismertem meg.

-        Khm. – köszörültem meg a torkom hogy felkeltsem a figyelmét. Hátra is nézett azonnal. – Josh? – néztem meglepődötten.
-        Huh. Nem is tudtam, hogy mások is ki szoktak ide járni. –pattant fel egyből.
-        Hát pedig szoktam, elég gyakran. Ezek szerint mindig elkerüljük egymást. – mosolyodtam el, majd odasétáltam mellé és bámultam én is London látképét. – Ugye milyen gyönyörű? – tettem fel a költői kérdést.
-        Ühüm. – bólintott, majd leült. – Te nem ülsz le? Vagy így, hogy én is itt vagyok nem maradsz?
-        Dehogynem maradok! – ültem le mellé. Ezután következett a kínosnak különösebben nem nevezhető hallgatás.  Pár perc után Josh megtörte a csendet.
-        Jess… - kezdett bele.

16. fejezet

Felérve a tetőteraszra megláttam JJ-t és mellette a padon elterülve George-ot, aki megállás nélkül csak kuncogott.

-        Mi történt? Mivan vele? – kérdeztem JJ-t miközben George arcáról próbáltam leolvasni valamit.
-        Óóóóóó Jess. Hellóóóóóóóóó. – vett észre George.
-        Fogd be a szád George kérlek! – szólt rá JJ, majd ismét felém fordult. – Eléggé esélyes, hogy valamit belekevertek a piájába.
-        De miért nem figyeltél rá? Tudod, hogy milyen… - emeltem fel a hangom.
-        Én is jól akartam érezni magam, nem rá vigyázni. Azt hittem, hogy ennyire azért már érett, hogy tudja, hogy csak olyat fogyasszon, amit ott bontanak ki előtte, de ezek szerint tévedtem.
-        Ezt most úgy mondtad, mintha nem ismernéd.
-        Méééég mindig itt vagyok. – szólt közbe George.
-        Hű, nem mondod… - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-        Lényegében azért szóltam, hogy segíts levinni a szobánkba. Nem bírtam kiszállítani a harmadikon a liftből, ide akart feljönni.
-        És szerinted, ha neked nem ment, akkor nekem menni fog?
-        Azt mondta, hogy neked szóljak, én meg hallgattam rá.
-        Hiba volt. Na mindegy, megpróbálhatjuk.  

Ránéztem George-ra és nem tudom miért, de szánalmat éreztem. Annyira furcsa volt úgy látnom Őt. Az ártatlan kissrác akit megismertem ott feküdt a padon totálisan eltorzult arccal, mégis olyan volt, mintha élvezni. Leültem mellé, megsimítottam a haját és a homlokát.

-        George?
-        Mondjaaaaad! – húzta el minden egyes szavát.
-        Be kéne mennünk. Hideg van meg…
-        Nem! Én itt akarok maradni veled! – vágott a szavamba egyből.
-        Meg fogunk fagyni ha maradunk plusz még kapunk is, ha rájönnek a főnökök, hogy be vagy drogozva.
-        De olyan jó itt. Olyan szép minden. Főleg Te!
-        George, összevissza beszélsz, gyere kérlek! – álltam fel mellőle, majd megfogtam a kezét és ülőhelyzetbe húztam fel. George egyből a fejéhez kapott.
-        Uh. Hihetetlenül szédülök. – fűzte hozzá.
-        Azért gyere szépen befelé. Lefekszel és kipihened magad, oké?
-        Ha Te mondod. – jelent meg újból a szokásos mosoly az arcán. Kissé megnyugodtam.

George kezét továbbra is szorítottam, és úgy húztam fel a padról. Kicsit megingott, ahogy lábaira helyezte súlypontját, de JJ azonnal ott termett mellette, és nem hagyta, hogy elessen. George a kezemet nem engedte el, sőt egyre erősebben szorította, JJ pedig a másik oldalán támasztotta, így indultunk el befelé. Nagy nehezen betuszkoltuk George-ot a liftbe. JJ megnyomta a hármas gombot, a lift pedig elindult. George háttal nekidőlt a lift hideg falának és lassan lecsúszott, majd leült, arcát pedig a tenyerébe temette. Leguggoltam mellé.

-        Jól vagy?
-        Persze, csak álmos vagyok.
-        Ez érthető. Nyugi, mindjárt visszaérünk. – simítottam végig ismét a haján. Nem tudtam miért csináltam, de imádtam állandóan megérinteni Őt. Éreztem rajta, ahogy minden egyes érintésemmel egyre nyugodtabbá válik, és valamiért ez engem is megnyugtatott. Felnézett hatalmas barna szemeivel és rám mosolygott. Tudtam, hogy rendben lesz.

A lift kiadta a jellegzetes hangot, ami azt jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. George JJ-re támaszkodva ismét felállt és elhagyta a liftet, én pedig követtem Őket. Gondoltam elkísérem Őket a szobájukig, hátha George még útközben elkezd ismét megbolondulni és megint én kellenék neki, hogy lenyugodjon. Elértük a szobát, JJ pedig lassan lenyomta a kilincset. Akkor jutott el az agyamig, hogy Josh valószínűleg már bent pihen.

-        Hé fiúk, légyszi próbáljatok meg halkan lenni, Josh már biztosan pihen. Egyből lelépett amint engem visszakísért.
-        Igenis főnök! – mosolygott rám JJ.
-        Annyit megtennél még, hogy bekísérsz? – kérdezte George. Mondhattam volna neki nemet? Persze, hogy nem.

Annyi mázlim volt, hogy nem George osztozott Josh-al egy ágyon, tehát nem ugyanabba a szobarészbe kellett Őt hang nélkül betuszkolni.  Beérve George azonnal ledobta magát az ágyra, JJ pedig bejelentette, hogy elmegy fürödni. George csak feküdt és bámulta a plafont.

-        Megleszel mostmár?
-        Aha. – nyögte ki.
-        Nem öltözöl át? – kérdeztem.
-        Nem áll szándékomban, amúgy se lenne rá erőm.
-        Legalább a kabátod meg a cipőd vedd le. – erre George felült és kedvesen rám nézett.
-        Annyira édes vagy.
-        Hm?
-        Mármint, annyira jól esik, hogy így foglalkozol velem.

George nagy nehezen feltápászkodott az ágyáról és odalépett hozzám. Szorosan magához ölelt. Kissé elhúzódott tőlem és arcát elkezdte az én arcomhoz közelíteni. Rájöttem mit akar. Amint ajkaink összeértek volna, fejem elfordítottam és az arcomra adott ezáltal puszit. Kezét felvezette a tarkómra, homlokaink erősen egymáséhoz feszültek. Fülem mögé túrta a hajamat, ami arcomba lógott és mosolygott.

-        Köszönöm Jess. Tényleg! – mosolygott
-        Ez csak természetes.  – feleltem. Kissé elhúzódtam tőle az ajtó irányába. – Feküdj le már. Tényleg rád fér a pihenés. Reggel találkozunk. Jó éj George.
-        Neked is jó éjt.

Erre kilépte a helyiségből és bezártam az ajtót. A lakosztálynak épp nem nevezhető kis részen belüli folyosón haladtam, amint megláttam, hogy Josh és JJ hálószobájának ajtaja résnyire nyitva van. Óvatosan próbáltam benézni, ezért egy kicsivel szélesebbre tártam a rést. Megláttam, hogy Josh odabent fekszik, csak a függöny mellett beszűrődő utcai lámpák fénye világította be kicsit a szobát. Vonzott a kíváncsiság, hogy milyen arcot vág alvás közben. Olyankor az emberek mindig sokkal nyugodtabbak és nem játsszák meg magukat. Közelebb lépkedtem az ágyhoz és átsétáltam arra az oldalra amerre fordult. Óvatosan leguggoltam mellé és néztem. Annyira más volt. Furcsa volt, hogy nem néz rám olyan mérgesen az a gyönyörű kék szempár ahogy szokott, és hogy a haja összevissza áll ahelyett, hogy katonás rendben fel lenne állítva. Annyira… gyönyörű volt. Eszembe jutott, hogy nemsokkal azelőtt mi történt. Eszembe jutott, hogy majdnem lefeküdtem vele és hogy bevallottam neki hogy szeretem. Ez az érzés abban a pillanatban még erősebbé vált. Kezem akaratom ellenére elindult felé és végigsimítottam arcán. Josh teste megremegett. Megijedtem, hogy észre fog venni, de nem ébredt fel mégsem. Végül egy puszit nyomtam a homlokára és elindultam kifelé.

Bekopogtam JJ-hez a fürdőbe, ő kinézett az ajtón és közöltem vele, hogy lelépek, Ő pedig ezt egy bólintással vette tudomásul. Visszaérve a szobámba hulla fáradtan dőltem be én is az ágyamba és elkönyveltem magamban, hogy ismét egy kemény napon vagyok túl. 

15. fejezet

Addig a pillanatig, amíg ki nem mondtam azt a bizonyos szót, valami nyomta a lelkem, majd megszűnt. Josh arcán nem az a kifejezés jelent meg, amire számítottam, hanem sokkal rosszabb. Úgy tűnt mintha minden fájdalom, ami bennem gyűlt át került volna az ő szívére. Talán arra számítottam, hogy egymás nyakába borulunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de persze, miért is történne így? Nem ezt érdemlem én. Csak a fájdalmat és a szenvedést, semmi többet.

-        Jess, te teljesen részeg vagy, azért beszélsz ilyeneket.
-        Te meg élvezed, hogy játszhatsz velem, ugye? Egyszer úgy csinálsz, mintha kellenék neked, aztán meg eltaszítasz. Most vallottam be, hogy mit érzek Josh, akár részeg vagyok akár nem. Te pedig megint ellöksz magadtól, miért jó ez neked? Hm?
-        Ha józan lennél egy árva rossz szót nem szólnék, hanem felajánlanám, hogy beszéljük meg, de így Jess kiszámíthatatlan vagy.  Ha a lábadon alig bírsz megállni, akkor az érzéseidet még úgy sem tudod kezelni.
-        Annyira gyűlöllek. – tört ki belőlem ismét. – Menjél inkább kifelé innen, látni sem akarlak. El sem hiszem, hogy így megtörtem előtted. Gyűlöllek Josh Cuthbert.  – távolodtam el tőle és az ajtó felé mutattam.
-        Nem veszed észre, hogy csak jót akarok neked? – lépett vissza hozzám és a kezem után nyúlt.
-        Ne érj hozzám, csak menj innen kifele. – kezdtem el sírni.
-        Végighallgatnál kérlek?
-        Nem! Menj innen a fenébe. – odamentem hozzá és elkezdtem verni a mellkasát és közben az ajtó felé tereltem.

Josh épp az ajtó előtt kezdett ellenállni. Sokkal erősebb volt mint én, megfogta mindkét csuklómat és erősen az oldalam mellé húzta azokat. Én zokogtam és a padlót bámultam. Fájt ahogy szorított.

-        Jess, nézz rám! Hallod, nézz rám! – emelte fel a hangját. Nagy nehezen felnéztem, egyenesen a csillogó kék szemeibe. – Szerinted, ha el akarnálak taszítani magamtól, akkor itt lennék most veled? Segítettem volna ma este? Nem! Hagytam volna, hogy ott ess össze a klubban és a kórházban köss ki. De nem tettem. Itt vagyok veled és csak segíteni akarok. Tudom milyen, mikor azért iszol, hogy ne fájjon. Én is átestem ezen.
-        De akkor miért nem mondasz valamit arra amit mondtam? Nem ezt akartad hallani?
-        Na jó, ebből elég!  - erre elengedte a csuklómat, majd hevesen megtámadta ajkaimat.

Úgy csókolt, mint még soha azelőtt. A báli estére emlékeztetett.  Kezeimmel az övét kerestem. Csókunkat nem szakítottam meg, de hátrálni kezdtem és húztam Őt magammal. Amint beleütköztem az ágyba, óvatosan megpróbáltam úgy alakítani a helyzetet, hogy Josh kerüljön háttal az ágynak. Amint ez sikerült elhúzódtam tőle. Önelégült mosoly ült ki az arcomra, majd óvatosan löktem rajta egyet. Josh az ágyra huppant, én pedig az ölébe másztam.  Josh végigsimított fedetlen combomon, én pedig a nyakán, majd kezem a tarkóján pihent meg. Gyengéden a hajába túrtam majd ismét csókolni kezdtem és lassan elkezdtem vonaglani az ölében. Josh keze combomon elkezdett felfelé vándorolni, a ruhámat felcsúsztatta a combhajlatomig, majd keze áttért a fenekemre. Erőteljesen belemarkolt, mire belenyögtem a csókunkba. Ajkaimat elhúztam az övéitől, majd áttértem a nyakára. Először apró puszikat leheltem rá. Josh levegővétele egyre gyorsabbá vált, majd hatalmasat sóhajtott mikor a füle alá értem. Úgy éreztem megtaláltam a gyenge pontját. Ott elkezdtem szívni. Nyomot akartam hagyni rajta, mire Josh egyik keze hirtelen felkúszott a tarkómra és hajamnál fogva elhúzott onnan.

-        Nem tenne jót, ha ez meglátszódna.
-        Szombatra elmúlik, nyugi. – majd lehámoztam nyakamról a kezét és ott folytattam, ahol befejeztem.

Josh kissé oldalra biccentette fejét, hogy több helyem legyen, közben Ő ismét visszatért a combomhoz. Apró köröket írt le mindkét oldalon, majd a belső rész felé közeledett és ott kezdett el felfelé haladni. Érintése hatására teljesen libabőrös lettem. Ilyen közelségben még sosem voltam hozzá azelőtt és ilyen gyengéden még sosem érintett meg.  Éreztem, ahogy nadrágjában rejlő ’játékszere’ egyre nagyobbra duzzad. Kezemet lassan levezettem rá és óvatosan megszorítottam. Josh erre felszisszent és ajkamba harapott. Pólója aljához tértem ismét, amit felhúztam rajta és a feje fölött végül levettem róla és a szoba másik sarkába dobtam. Mivel továbbra is én voltam a vezérszerepben kezeimet megtámasztottam mellkasán és hátralöktem Ő pedig elterült az ágyon. Ráfeküdtem. Végigsimítottam felső testén, majd nadrágja övcsatjával kezdtem el bajlódni, ami aztán megadta magát és szétnyílt. Visszatértem a nyakához. Nedves csókokat leheltem rá és elkezdtem lefelé haladni, a kulcscsontján egy kicsivel több időt töltöttem el, mint bárhol máshol. Amint elértem a hasához, Josh feléledt a felforrósodott hangulat által előidézett állapotból. Felhúzott magához, megcsókolt, majd átdobott a másik oldalamra. Kezeimet oldalra feszítette. Ő is a kulcscsontomat támadta meg, de ő felfelé haladt.

-        Ne csak rajtam legyen nyoma ennek az estének. – jelentette ki mielőtt Ő is szívni kezdte volna a nyakam.

Amíg Josh a gyenge pontjaim hagyott nyomokat, addig kezemet végigvezettem felsőtestén majd a boxere tetejénél álltam meg. Kicsit játszadoztam vele, Josh lélegzetvétele pedig egyre szaggatottabbá vált. Amint úgy éreztem, hogy eléggé felizgattam a játékkal, óvatosan benyúltam az alsónadrágjába.

Josh erre a mozdulatomra mindent abbahagyott, kezével pedig a csuklóm után kapott és azonnal kirántotta a nadrágjából.

-        Na itt állunk le. – jelentette ki és próbált lemászni rólam.
-        Mi baj van? – kérdeztem.
-        Nem így akarom. És nem most. – felállt mellőlem és megkereste pólóját. Én is felültem az ágyon és néztem, ahogy izmos hátát újra eltakarta lila pólója.
-        Jó, akkor mielőtt elmész, annyit megtennél, hogy segítesz lehúzni a hátamon a cipzárt? – próbáltam mégis olyan helyzetbe hozni, hogy maradjon.
-        Jess…
-        Ugyan már Josh, ez csak egy cipzár. – Josh megforgatta szemét, majd elindult felém ismét. Én felálltam az ágyról és hátat fordítottam neki. Hajamat bal vállamon előre hajtotta, fülem mögé puszilt, megsimította a hátam, majd a cipzárt lassan lehúzta. Én elől fogtam a ruhám le ne csússzon.
-        Jó éjt Jess! – súgta a fülembe, majd még a vállamat is megpuszilta és szélsebesen elhagyta a szobát.

Amint eljutott az agyamig, hogy mi történt remegve zuhantam össze az ágyam előtt. Abban a pillanatban ért el az a kérdés, hogy hogyan tovább? Mi lesz ezután? Keressem Őt én vagy megvárjam, míg Ő keres? Féltem attól, hogy mi vár rám, ránk ezután.

Gondolatmenetemből egy SMS szakított ki.

Feladó: JJ

„ Remélem Jess jobban vagy már. Szükségünk lenne rád... gyere a tetőteraszra… „

14. fejezet

A hely tele volt a továbbjutott X Faktorosokkal, illetve egy jó adag idegennel is, hisz nem magát a klubot béreltük ki, hanem csak néhány asztalt. Akarva akaratlanul a srácokat kezdtem keresni a tömegben, majd mikor megpillantottam JJ-t, néhányan odajöttek hozzám és elkezdtek kérdezősködni, hogy hogy a fenébe sikerült megkapnom a munkát. Pont ez volt a dolgom, jópofizni mindenkivel, úgyhogy készségesen elmeséltem mindent és válaszolgattam minden féle-fajta kérdésre. Néhány X Factoros munkatársam is jelent volt, velük pedig jobban megismerkedtem, mert túl sok időm addig nem igazán volt rá. Miután sikerült leráznom az embereket ismét a srácok keresésére indultam. A bárpulthoz érve megtaláltam JJ-t és George-ot, akik már nem az első pohár nem alkoholmentes italukat fogyasztották. Érződött már rajtuk picit az alkohol hatása.

-        Jaymi merre van? – kérdeztem.
-        Lelépett Ollyval. – felelte JJ.
-        És… Josh? – erre George lehúzta a felesét, majd lekezelően a hátam mögé mutatott. Megfordultam és annyit láttam, hogy Josh épp egy szőke alulöltözött lánnyal hagyja el a klubot. A szívem 3x gyorsabban kezdett verni az átlagosnál, éreztem, ahogy az adrenalinszintem felszaladt, sikítani tudtam volna, a szívem is elkezdett szúrni. Nem akartam elhinni, hogy Josh megint átvert.  – A következő kört én állom! – fordultam vissza JJ-hez és George-hoz. Josh akciója annyira felhúzott, hogy úgydöntöttem az alkohol segítségét kérem a fájdalom csillapítására.

George és JJ természetesen nem tiltakoztak, ők már így is benne voltak az ivásban. Jött az első feles, majd a második és így tovább. Teljes mértékben megkönnyebbültem, ahogy éreztem az alkoholt a torkomban, ahogy végigmart, de legalább nem a szívemre figyeltem, hanem arra, hogy minél több vodkát letuszkoljak magamba. A sokadik pohárka után már kezdtem homályosan látni és az idő múlását sem igazán éreztem.  Nem tudom hanyadik vodkás pohár aljára akartam nézni, mikor JJ megpróbált leállítani.

-        Jólvan Jess. Ennyi elég lesz.
-        Ne érj hozzám! – löktem el magamtól kezét.
-        Állj le Jess! Túl sokat ittál már így is.
-        Nem érdekelsz! – vágtam oda hozzá. JJ megrázta a fejét, én pedig lemásztam a bárszékről.

Amint a lábaimra ereszkedtem, megingott alattam a föld. Nem tudtam merre van a fel-le, vagy a jobbra és a balra. Csak az ütemre mozgó tömeget láttam magam előtt. Elindultam a tömegen keresztül, hogy eljussak a mosdóig. Egyik embertől a másikhoz csapódtam, ha nem álltak volna körülöttem, valószínűleg elestem volna, annyira remegett a lábam az alkoholtól.  Amint átvergődtem a táncoló embereken és kissé tágasabb közegbe értem, a fejem lüktetni kezdett, megszédültem és majdnem összecsuklottam. A lábam teljesen fel akarta mondani a szolgálatot, mikor valaki megállt velem szemben és megtartott.

-        Na jólvan Jess. Én ezt nem bírom tovább nézni, JJ már beszólt a hotelbe, küldik érted az autót. Mész haza.
-        Dehogy megyek. – vergődtem továbbra is Josh karjaiban.
-        Talajrészeg vagy, a lábadon alig állsz, és ha jól gondolom az orrodig is alig látsz el tisztán. Még egy pohár alkohol kéne még neked és jöhetne érted a mentő, vihetne be a sürgősségire alkoholmérgezéssel.
-        Tyű de okos vagy. Ne velem foglalkozzál, hanem azzal a szőke picsával. Pf. – jött elő a féltékenységi rohamom, amiről valószínűleg szintén az alkohol tehet, hisz eszem ágában nem volt Josh tudtára adni az álláspontom.
-        Látod? Összevissza beszélsz. Gyere ki, a friss levegő is jót tesz. Legalább addig bírd ki velem amíg vissza nem érünk a hotelbe kérlek!

Egyre jobban szédültem, már válaszolni is alig bírtam, ezért csak bólintottam egyet és beleegyeztem a levegőzésbe. Kiérve ráébredtem, hogy odabent maradt a kabátom és az október éjszakák nem arról híresek, hogy hű de meleg van, főleg itt Londonban. Josh magához húzva tartott, amit kellőképp élveztem, de nem akartam, hogy ez látszódjon rajtam.  Amint egyre jobban átjárta a testem a hideg Londoni levegő megszólaltam.

-        Visszamegyek a kabátomért.
-        Na persze, te oda vissza nem mész, jobb esetben a bárpultnál kötsz ki és tovább iszol, rosszabb esetben lépsz kettőt, elesel és kitöröd a nyakad. – ekkor elengedett picit és lehámozta magáról a kabátját és a vállamra rakta. Egy egyszerű lila pólót viselt. Meglepett, sosem láttam még rajta azt a színt, ami egyébként a kedvencem.
-        Ne Josh, hagyd. Te is meg fogsz fagyni.
-        Jajj ugyan, férfiból vagyok, bírom a gyűrődést. – erre pont előttünk állt meg a fekete megszokott autó, a megszokott sofőrrel.

Josh segített beszállni. Odament a sofőrhöz beszélni a vezetői ablakhoz, közben én levettem magamról a kabátját. Visszaért hozzám, kinyújtottam neki a kabátot. Nem vette el beült mellém. Közölte, hogy visszakísér a hotelbe, majd fel a szobámba, mivel senki nem fog rám várni az éjszaka közepén a hotelben.

Fogalmam sem volt mennyi idő alatt, de elég gyorsan visszaértünk a hotelhez. Az alkoholtól továbbra sem éreztem az idő múlását, bár a látásom az már teljesen jó volt ismét, és a fejfájás is eltűnt, de a szédülés megmaradt. Jól sejtette Josh, a hotelnél nem volt senki, annyira késő volt már. Kisegített a kocsiból és bementünk a hátsó bejáraton. Josh végig magához húzott, el ne zuhanjak. Hiába szóltam rá, hogy menni fog egyedül, nem engedett el. Elmentünk a liftig, majd azzal fel a harmadik emeletre. Átsétáltunk abba a szárnyba, ahol a dolgozók szobái vannak, majd elérkeztünk az én szobámhoz. Nagy nehezen elkezdtem kutatni a táskám alján a kulcsért, ami hálistennek azonnal a kezembe akadt. Átadtam Joshnak a kulcsot, hisz nekem nem igazán ment volna a dolog. Az ajtó kinyílt, Josh pedig bekísért. Leültetett az ágy szélére, letérdelt elém, lehúzta a lábamról a magassarkút.

-        Merre vannak a pizsamáid?
-        Pólóban és bugyiban alszom. A párnám alatt tartom a pólómat, alvós fehérneműt meg a fürdőben lévő szekrény legalsó fiókjában találsz. – magyaráztam neki. Josh erre felállt előlem, bement a fürdőbe, megjelent az egyik bugyimmal.

Bevallom elpirultam egy picit, mert este mindig ilyen gyerekes bugyiban alszom, van, amelyiken egérke van, meg van szívecskés, de nem igazán hozott lázba. Nagyon édes volt, ahogy segíteni próbált. Lerakta mellém a fehérneműt, majd az ágy végéhez sietett, onnan kikapta a pólómat, majd azt is lerakta mellém.

-        Vigyázz magadra Jess. Öltözz át, feküdj le aludni, holnap találkozunk. – mosolygott. Közelebb hajolt a fejemhez és egy puszit nyomott hosszasan a homlokomra.

Kész, én addig a percig bírtam visszatartani az érzelmeimet. Nem tudom, hogy az alkohol tette-e amit tett, vagy már a szívem irányított, de mikor elfordult tőlem és elindult kifelé, a keze után nyúltam. Josh megállt, megfordult. Én nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról, kicsit meginogva, de odaléptem hozzá. Egyikünk sem szólt semmit, némán álltunk és néztünk egymás szemébe pár másodpercig. Lábujjhegyre emelkedtem, Josh arcát két kezem közé fogtam, és magamhoz húztam. Ajkaim megtámadták az övét. Josht valószínűleg olyan szintű sokk érte, hogy nem reagált. Eltávolodtam tőle, visszaereszkedtem a talpamra, elengedtem az arcát majd végül megszólaltam.

-        Szeretlek! 

13. fejezet

-        Josh, mi a szart csinálsz? Pár perc és Ti jöttök, indulás kifelé. - mozdultam az ajtó felé.

-        Nem megyünk sehova, se te, se én.

-        Josh, már megint a melómmal játszol. Nem akarok megint ráfázni miattad. Húzzál kifele. - emeltem fel a hangom.

-        Jess, fogd már be azt a nagy szádat, állandóan beszélsz és sosem hagyod, hogy elmondjak neked dolgokat. Ha nem fogod be, akkor muszáj leszek cselekedni.

-        Ahj Josh hagyd már ezt a dumát annyira nem illik ez... - tényleg cselekedett.

Oda lépett hozzám még mielőtt befejezhettem volna a mondandómat. Mélyen a szemembe nézett, szinte a lelkemig hasított, vízszintesen rázni kezdte a fejét. Kezével átkarolta derekamat és nagy erővel magához húzott. Testünk egymásénak feszült, szívünk egy ritmusra dobbant. Nem tudtam mit érzek, de jó volt. Josh nem tétovázott tovább, tényleg befogta a szám, az ajkai segítségével. Vadul csókolt, mintha nem lenne holnap, mintha az lenne az utolsó csókunk. Nem akartam ezt érezni, de mégis így volt. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat, de nem mozdultam, csak engedtem, hogy tegye, amit akar. Annak ellenére, hogy a szívem repesett az örömtől, az eszem egyfolytában azt visította, hogy elég, engedjem el. Később hallgattam is rá, hisz a többiek várták Őt kint. Lassan ellöktem magamtól. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amíg felfogta, hogy megszakítottam a csókot, elbírtam rohanni mellette ki a sminkszobából.

A többiek kint a szoba előtt várták Josht, mintha tudták volna, mire készül. Tekintetük azt sugallta, hogy kezdjek el mesélni, hogy mi történt, kivéve George-ot. Ő mindig meglátta rajtam, ha van valami baj. Még több könnycsepp gyűlt a szemembe. Egy pillanatra megálltam, ránéztem JJ-re megráztam a fejem, majd elsiettem mellőlük. George a kezem után nyúlt és kérlelően nézett a szemembe. Rántottam magamon egyet és azonnal a mosdóba rohantam. Becsaptam magam után az ajtót, megtámaszkodtam a tükörrel szemben a mosdókagylón és sírni kezdtem. Pár perccel később dörömbölést hallottam az ajtón.

-        Jess, kérlek gyere ki. - Josh volt az.

-        Josh, húzz el innen, amúgy is mindjárt ti jöttök. Hagyj békén.

-        Beszélnünk kell. Komolyan.

Összeszedtem magam gyorsan és kimentem hozzá. Át akart ölelni, de kezeim automatikusan ellökték Őt a közelemből. Nem akartam, hogy miattam valami galiba csússzon a műsorba ezért felajánlottam neki egy üzletet.

-        Beszélünk Josh, ígérem, ha most elmész énekelni a srácokkal, nem kockáztathatsz, túl nagy a tét. Indulj Josh! Mindjárt ti jöttök. - lökdöstem.

-        Megígéred, hogy beszélünk?

-        Mikor nem tartottam be az ígéretem? Na menj! - kiáltottam. Josh sóhajtott egy nagyot, majd elfutott. Még épp időben. Pont akkor ért véget az előző szám és a zsűri értékelt, ennyit lehetett hallani. Sietősen én is a színpad mellé értem és megálltam az egyik rendező mellett. Épp a srácok kisfilmjét vetítették, ami gondolom épp akkor lett kész hisz az öltözős videó is belekerült, amint JJ bemutatott a kamerának. Hát mit ne mondjak fantasztikus volt, de legalább már valami mosolyt csalt az arcomra. Majd eszembe jutott valami.

-        Öhm bocsi. - érintettem meg a mellettem álló rendező vállát. - Ezzel a bigyusszal lehet most beszélni a srácokhoz? - mutattam a fülesére.

-        Aha, de ki vagy Te? - kérdezett vissza.

-        A biztonsági főnökük asszisztense. Meg lehetne azt oldani, hogy mindannyiuknak oda bírjak szólni?

-        Nem tudom szabad-e ilyet pont most... - húzta el a száját.

-        Kérlek! - néztem rá hatalmas szemeimmel, amelyek már amúgy is könnyben voltak. A rendező megforgatta a szemét, majd beleszólt.

-        Srácok, ha hallotok bólintsatok! - a fiúk már elfoglalták a helyüket a színpadon, a kisfilm még mindig pörgött mögöttük. Mindannyian egyszerre bólintottak. A rendező ekkor kifelé fordította a mikrofont, hogy én is tudjak velük beszélni. Vettem egy mély lélegzetet és beszélni kezdtem.

-        Hú, na remélem hallotok. - Josh a hangom hallatán megmozdult és elkezdett keresni az emberek között és a többieknek is felcsillant a szemük. - Tekintsetek el légyszi az előző balhém miatt. Tudjátok, hogy imádlak Titeket, úgyhogy könyörgöm, adjatok bele mindent, ez az első alkalom, hogy így látlak és hallak titeket, úgyhogy kérlek felejtsétek el az előző hisztim. Imádlak titeket és számíthattok rám... mindannyian. – húztam el a végét.

Hatalmas csönd következett, véget ért a kisfilm. Ők következtek. Amint felgyúltak a fények és leindult a dal Josh énekelni kezdett és meglátott a rendező mellett. Bólintottam egyet, mindketten elmosolyodtunk és tökéletesen énekelték el az aznapi dalt. Nem tudom hogyan történt, de aznap nem találkoztam velük tobbször. A show végén külön kocsival vittek haza, a srácok még maradtak az Xtra Factorban. 

Fogtam magam és elvonultam szépen a szobámba, amit már magamnak sikerült otthonosan berendeznem, ami annyit jelent, hogy telepakoltam a kacatjaimmal és a fél üveg parfümömet szétfújtam a szoba különböző pontjain, hogy méginkább úgy érezzem, hogy otthon vagyok. 

Körülbelül olyan hajnali 1-ig csak pakolásztam a szobában, mert elég nagy kupit hagytam magam után, majd aztán letusoltam és végül bedőltem az ágyba. Próbáltam elaludni, de nem ment. Forgolódtam jobbra-balra, felültem, visszafeküdtem. Órákon keresztül ez ment. Előkaptam a telefonom, nézegettem benne dolgokat, hátha elfárad tőle a szemem, de az sem segített. Végül kimásztam, magamra kaptam egy melegítő alsót, egy pulcsit, arra pedig a kabátom, majd ismét meglátogattam a tetőteraszt. Körbesétáltam párszor, gondolkoztam Josh aznapi mutatványán egy picit, majd visszaindultam a szobám felé.

Amint befordultam a folyosóra, azzal a lendülettel vissza is hátráltam. Josh állt az ajtóm előtt. Fejét a falnak támasztva pásztázta az ajtó kilincsét. Nem tudtam mit csináljak, odamenjek-e hozzá, vagy várjak még. Hirtelen Josh megmozdult, kezét a kilincshez emelte. Megpróbálta lassan lenyomni, de nem sikerült neki. Hát jó hogy nem sikerült, be volt zárva az ajtó. Épp kopogni készült mikor megcsörrent a telefonja. 

-        De beszélni akarok vele... - szólt vissza a telefonba miután egy fél percig beszélt neki valaki. - Oké igazad lehet, akkor majd reggel. Biztosan alszik már. - folytatta. - Jó, megyek akkor vissza, még ne zárd be az ajtót. Köszi, na mindjárt ottvagyok. - vágta végül zsebre a telefont. Mégegyszer végignézett az ajtómon, majd a folyosó másik irányba elindult.

Amint biztosra vettem, hogy elment elindultam vissza a szobámba. Szélsebesen zártam be magam mögött az ajtót. Ledobáltam magamról a fölösleges ruhadarabokat és visszakúsztam az ágyamba. Az álom még legalább fél órán keresztül nem talált rám, majd lassan mégiscsak sikerült elaludnom. 

~

Reggel ismét telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen felvettem.

-        Jess haladj lefelé, már itt vár a kocsi. Mindenki elment, Te maradtál egyedül. 

-        Oh basszameg rohanok. - pattant ki azonnal a szemem Kevin, az új főnököm hangja hallatán. Gyors felöltöztem, összedobáltam a cuccaimat és szaladtam le. Bedobtam magam a kocsiba hátra Kevin mellé, aki elmondta a napi teendőimet.

-        Kirakunk a belvárosban. El kell menned a varrónőhöz összeszedni a srácok ma esti ruháját, el kell menned a Mahiki clubba lerendezni az asztalfoglalásokat. Küldünk érted majd egy kocsit, aki kihoz a stúdióhoz, de kicsivel előtte le fog rakni, mert még kávét is kell hoznod a fiúknak. 

-        Minek kell a foglalás a klubba? 

-        Esélyes, hogy ma is tovább jutunk, és a srácoknak is kéne asztal. Tegnap szóltak, hogy buliznának már, mert rég voltak.

-        Hm, oké. 

Elintéztem mindent, amire megkértek, majd' kiköptem a belem mire eljutottam a stúdióhoz, annak ellenére, hogy kocsival tettem meg az út nagy részét. Rengeteg kacat volt a kezemben, kész csoda hogy épségben sikerült bejutnom a stúdióba. Komolyan mondom jobb voltam, mint Bear Grylls operatőre, csak nem a dzsungelen mentem át kamerával a vállamon, hanem minden kacattal sikoltozó rajongók között. 

Beérve megtaláltam a srácok öltözőjét, berontottam és a kanapéra lepakoltam a ruháikat, majd mind úgy jöttek oda hozzám, mintha a messiás lennék.

-        Végre kávé! - kiáltott fel George, ahogy kikapta a kis papírtartóból az egyik pohár kávét. Őt követte Jaymi, majd JJ aztán Josh. Kínos pillanat következett, amit Kevin szakított félbe és rángatott el máshova. 

~

-        Jess gyere már választani ruhát. - kiáltott rám a fiúk stylist-ja.

-        De én megmondtam, hogy nem megyek. - húztam a számat. 

-        Dehogynem mész. A főnök nem megy, ezért neked muszáj!

-        Ahjjjjjjjj jólvan. - egyeztem végül bele. Úgysem volt más választásom.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a ruhaválasztás annyiból állt, hogy szétnéztem a szebbnél szebb ruhaköltmények között, majd végül mégis csak a stylist választott egy bordó combközépig érő ruhát és külön megkértem, hogy valami lapos talpú cipőt keressen nekem ami hálistennek sikerült is. A sminkszobába bevetettem magam, és összedobtam egy lájti sminket majd mentem ki a kocsihoz. A srácok már rég elmentek, így egymagam mentem utánuk. A klubba érve még nem gondoltam volna, hogy mit tartogat az este...