18. fejezet

Bocsánatot kérek, hogy egy hónapon keresztül semmit nem írtam, de osztályozóvizsgám volt, meg betegeskedtem is, de most már megpróbálok visszaállni a heti 1 részre, ne haragudjatok tényleg!

-        Jess… - kezdett bele, mire az ég dörrent egy hatalmasat és az eső úgy elkezdett szakadni, mintha dézsából öntenék. Hirtelen felpattantam, Josht pedig húztam magam után, aki pedig lassítani próbált. - … nyugi, ez csak víz. – nevetett.
-        De én félek a viharoktól.
-        Itt vagyok veled, nem? Megvédelek mindentől és mindenkitől. Akármi van, én mindig ott leszek melletted. – mondta nyugodtan. Szavai megleptek. Lelassítottam majd megálltam.

Josh rántott egyet a kezemen. A lendülettől megfordultam és egyenesen nekimentem. Josh halkan kuncogott, majd az arcomba lógó vizes tincseket a fülem mögé hajtotta. Mindig a hideg futkosott a hátamon mikor kék szemeivel az enyémbe nézett. Teljes mértékben úgy éreztem, hogy a lelkemet is látja. Imádtam a szemeit. Annyira tiszták voltak. Néha én is úgy éreztem, hogy többet látok bennük, mint amennyit másokéban szoktam. 

-        Volt már olyan igazi esős csókod? – rázott ki Josh gondolatmenetemből.
-        Nem. – ráztam vízszintesen a fejemet.
-        Akkor szeretnék én lenni az első ha nem bánod. – vigyorgott. Fejem ismét vízszintes irányba kezdett mozogni.  

Josh végignyalt alsó ajkain, majd közelíteni kezdett felém. Lassan lábujjhegyre emelkedtem énis. Kezem a tarkójára vezettem, majd ajkaink összeértek. Csókunk közben esőcseppek gördültek végig arcunkon. Elképesztően felemelő érzés volt. Ilyenben azelőtt még sosem volt részem. Josh nyelve szinte késként hatolt a számba és találta meg az én nyelvemet. Szenvedélyes csók volt, előtte még sosem csókolt így. Szenvedélyes volt, mégis gyengéd, a maga módján.

-        Ideje lesz bemennünk. – húzodott el Josh.
-        Nem akarok még. – mosolyogtam.
-        Így is csurom vizesek vagyunk, az hiányzik még hogy lebetegedj, arról meg ne is beszéljünk, hogy én mit kapok ha megfázom.  – majd ellentmondást nem tűrve fogta a kezem és húzott befelé a lifthez.

A jól ismert pittyenő hang jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. Josh elkísért a szobámig. Bíbelődtem a kulcsommal mire betaláltam a zárba. Elindultam befelé, Josh pedig csak álldogált kint. 

-        Búcsúpuszit sem kapok? – kérdezte szemtelenül.
-        Bejöhetnél inkább. – kacsintottam. – Korán van még, gondolom megvannak nélküled is a többiek.
-        Őszintén szólva, próbálni akartunk, de pár perc belefér még.  – erre odaléptem hozzá és elkezdtem behúzni a szobámba, ellökdöstem az ágyig, majd berohantam a fürdőbe. Felkaptam két törölközőt, majd visszasiettem Josh-hoz.
-        Törölközz meg, kissé eláztál.
-        Köszi. – mosolygott.

Arcát beletemette a törölközőbe, majd haját megborzolta.  Ahogy levette a fejéről a törölközőt, kuncogni kezdtem.

-        Mi olyan vicces? – kérdezte.
-        Szeretem így a hajad. Nem tudom miért nem hordod gyakrabban így.
-        Kényelmetlen így, hogy a homlokomba lóg. Ja, nem bánod ha leveszem a pólóm és kicsavarom kicsit?
-        Láttalak már póló nélkül. – kacsintottam.
-        Azt hittem, elfelejtetted. Amilyen állapotban voltál, nem is csodálkozom.
-        Baromi vicces vagy. Na törölközzél inkább.  – ütöttem vállba, majd kikaptam egy pólót az egyik fiókomból és elmentem a fürdőbe.

Átvettem a fölsőmet, letöröltem a sminkem lefolyt részét, majd visszamentem. Josh háttal állt nekem. Az izmai meg voltak feszülve, ahogy nyakán végighúzta a törölközőt. Óvatosan mögé léptem, megnyaltam a számat, majd kezemmel gyengéden végigsimítottam gerincén.  Éreztem, ahogy libabőrössé vált a teste és kissé bele is remegett. Lábujjhegyre emelkedtem és vállát puszilgatni kezdtem. Mély sóhajtások hagyták el a száját. Lélegzetvétele gyorsabbá vált. Körmömmel gyengéden szántottam a hátát fel és le, majd átcsúsztattam kezem a mellkasára és mutatóujjamat végighúztam a kulcscsontján. Ennyi kellett neki ahhoz, hogy Ő is akcióba lépjen. Hirtelen megfordult, a törölközőt, ami a kezében volt átfonta a derekamon és annak segítségével rántott magához. Hihetetlen sötétséget véltem felfedezni a szemében. Hajamat összefogta és lassan húzni kezdte a fejem oldalra. Megtámadta a nyakam. Puszilgatta, nyalogatta majd harapdálni kezdte. Megijesztett eleinte, de aztán élvezni kezdtem. Mikor megnyugodtam, és teljesen átadtam magam az élvezeteknek, kezemet végigfuttattam a derekán, majd óvatosan a fenekére fektettem. Ez általában a fiúk dolga volt, de Josh feneke egyszerűen vonzza az ember kezét.  Arra eszméltem fel, hogy Josh kissé erősebben harapott belém. Erre felszisszentem.

-        Jaj, ne haragudj. – húzódott el azonnal.
-        Semmi baj, folytasd ha szeretnéd. – mosolyogtam.
-        Nem. – jelentette ki nyugodtan.
-        M-miért?
-        Ráérünk. – mosolygott elégedetten. Tudta, hogy akarom Őt, annak ellenére, hogy kimondtam volna. Belém látott. Teljesen kiszolgáltatott voltam előtte.
-        D…de…
-        Holnap estére már úgyis az enyém vagy. – kacsintott.

Nyomott egy puszit az orromra, felkapta a nedves pólóját, kezébe fogta a kabátját, majd kiviharzott. Olyan gyorsan történt mindez, hogy elköszönni sem bírtam tőle. Csak pislogtam és vigyorogtam. Térdre zuhantam az örömtől. Annyira hihetetlen volt, hogy tényleg megtörténik. Hogy tényleg ilyen jól kijövök vele. Sőt, jobban mint terveztem. Amikor először beszéltem vele, nem gondoltam volna, hogy szeretni fogom, ennyire. Azt hittem, ősellenségek leszünk, még szerencse, hogy tévedtem…