16. fejezet

Felérve a tetőteraszra megláttam JJ-t és mellette a padon elterülve George-ot, aki megállás nélkül csak kuncogott.

-        Mi történt? Mivan vele? – kérdeztem JJ-t miközben George arcáról próbáltam leolvasni valamit.
-        Óóóóóó Jess. Hellóóóóóóóóó. – vett észre George.
-        Fogd be a szád George kérlek! – szólt rá JJ, majd ismét felém fordult. – Eléggé esélyes, hogy valamit belekevertek a piájába.
-        De miért nem figyeltél rá? Tudod, hogy milyen… - emeltem fel a hangom.
-        Én is jól akartam érezni magam, nem rá vigyázni. Azt hittem, hogy ennyire azért már érett, hogy tudja, hogy csak olyat fogyasszon, amit ott bontanak ki előtte, de ezek szerint tévedtem.
-        Ezt most úgy mondtad, mintha nem ismernéd.
-        Méééég mindig itt vagyok. – szólt közbe George.
-        Hű, nem mondod… - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-        Lényegében azért szóltam, hogy segíts levinni a szobánkba. Nem bírtam kiszállítani a harmadikon a liftből, ide akart feljönni.
-        És szerinted, ha neked nem ment, akkor nekem menni fog?
-        Azt mondta, hogy neked szóljak, én meg hallgattam rá.
-        Hiba volt. Na mindegy, megpróbálhatjuk.  

Ránéztem George-ra és nem tudom miért, de szánalmat éreztem. Annyira furcsa volt úgy látnom Őt. Az ártatlan kissrác akit megismertem ott feküdt a padon totálisan eltorzult arccal, mégis olyan volt, mintha élvezni. Leültem mellé, megsimítottam a haját és a homlokát.

-        George?
-        Mondjaaaaad! – húzta el minden egyes szavát.
-        Be kéne mennünk. Hideg van meg…
-        Nem! Én itt akarok maradni veled! – vágott a szavamba egyből.
-        Meg fogunk fagyni ha maradunk plusz még kapunk is, ha rájönnek a főnökök, hogy be vagy drogozva.
-        De olyan jó itt. Olyan szép minden. Főleg Te!
-        George, összevissza beszélsz, gyere kérlek! – álltam fel mellőle, majd megfogtam a kezét és ülőhelyzetbe húztam fel. George egyből a fejéhez kapott.
-        Uh. Hihetetlenül szédülök. – fűzte hozzá.
-        Azért gyere szépen befelé. Lefekszel és kipihened magad, oké?
-        Ha Te mondod. – jelent meg újból a szokásos mosoly az arcán. Kissé megnyugodtam.

George kezét továbbra is szorítottam, és úgy húztam fel a padról. Kicsit megingott, ahogy lábaira helyezte súlypontját, de JJ azonnal ott termett mellette, és nem hagyta, hogy elessen. George a kezemet nem engedte el, sőt egyre erősebben szorította, JJ pedig a másik oldalán támasztotta, így indultunk el befelé. Nagy nehezen betuszkoltuk George-ot a liftbe. JJ megnyomta a hármas gombot, a lift pedig elindult. George háttal nekidőlt a lift hideg falának és lassan lecsúszott, majd leült, arcát pedig a tenyerébe temette. Leguggoltam mellé.

-        Jól vagy?
-        Persze, csak álmos vagyok.
-        Ez érthető. Nyugi, mindjárt visszaérünk. – simítottam végig ismét a haján. Nem tudtam miért csináltam, de imádtam állandóan megérinteni Őt. Éreztem rajta, ahogy minden egyes érintésemmel egyre nyugodtabbá válik, és valamiért ez engem is megnyugtatott. Felnézett hatalmas barna szemeivel és rám mosolygott. Tudtam, hogy rendben lesz.

A lift kiadta a jellegzetes hangot, ami azt jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. George JJ-re támaszkodva ismét felállt és elhagyta a liftet, én pedig követtem Őket. Gondoltam elkísérem Őket a szobájukig, hátha George még útközben elkezd ismét megbolondulni és megint én kellenék neki, hogy lenyugodjon. Elértük a szobát, JJ pedig lassan lenyomta a kilincset. Akkor jutott el az agyamig, hogy Josh valószínűleg már bent pihen.

-        Hé fiúk, légyszi próbáljatok meg halkan lenni, Josh már biztosan pihen. Egyből lelépett amint engem visszakísért.
-        Igenis főnök! – mosolygott rám JJ.
-        Annyit megtennél még, hogy bekísérsz? – kérdezte George. Mondhattam volna neki nemet? Persze, hogy nem.

Annyi mázlim volt, hogy nem George osztozott Josh-al egy ágyon, tehát nem ugyanabba a szobarészbe kellett Őt hang nélkül betuszkolni.  Beérve George azonnal ledobta magát az ágyra, JJ pedig bejelentette, hogy elmegy fürödni. George csak feküdt és bámulta a plafont.

-        Megleszel mostmár?
-        Aha. – nyögte ki.
-        Nem öltözöl át? – kérdeztem.
-        Nem áll szándékomban, amúgy se lenne rá erőm.
-        Legalább a kabátod meg a cipőd vedd le. – erre George felült és kedvesen rám nézett.
-        Annyira édes vagy.
-        Hm?
-        Mármint, annyira jól esik, hogy így foglalkozol velem.

George nagy nehezen feltápászkodott az ágyáról és odalépett hozzám. Szorosan magához ölelt. Kissé elhúzódott tőlem és arcát elkezdte az én arcomhoz közelíteni. Rájöttem mit akar. Amint ajkaink összeértek volna, fejem elfordítottam és az arcomra adott ezáltal puszit. Kezét felvezette a tarkómra, homlokaink erősen egymáséhoz feszültek. Fülem mögé túrta a hajamat, ami arcomba lógott és mosolygott.

-        Köszönöm Jess. Tényleg! – mosolygott
-        Ez csak természetes.  – feleltem. Kissé elhúzódtam tőle az ajtó irányába. – Feküdj le már. Tényleg rád fér a pihenés. Reggel találkozunk. Jó éj George.
-        Neked is jó éjt.

Erre kilépte a helyiségből és bezártam az ajtót. A lakosztálynak épp nem nevezhető kis részen belüli folyosón haladtam, amint megláttam, hogy Josh és JJ hálószobájának ajtaja résnyire nyitva van. Óvatosan próbáltam benézni, ezért egy kicsivel szélesebbre tártam a rést. Megláttam, hogy Josh odabent fekszik, csak a függöny mellett beszűrődő utcai lámpák fénye világította be kicsit a szobát. Vonzott a kíváncsiság, hogy milyen arcot vág alvás közben. Olyankor az emberek mindig sokkal nyugodtabbak és nem játsszák meg magukat. Közelebb lépkedtem az ágyhoz és átsétáltam arra az oldalra amerre fordult. Óvatosan leguggoltam mellé és néztem. Annyira más volt. Furcsa volt, hogy nem néz rám olyan mérgesen az a gyönyörű kék szempár ahogy szokott, és hogy a haja összevissza áll ahelyett, hogy katonás rendben fel lenne állítva. Annyira… gyönyörű volt. Eszembe jutott, hogy nemsokkal azelőtt mi történt. Eszembe jutott, hogy majdnem lefeküdtem vele és hogy bevallottam neki hogy szeretem. Ez az érzés abban a pillanatban még erősebbé vált. Kezem akaratom ellenére elindult felé és végigsimítottam arcán. Josh teste megremegett. Megijedtem, hogy észre fog venni, de nem ébredt fel mégsem. Végül egy puszit nyomtam a homlokára és elindultam kifelé.

Bekopogtam JJ-hez a fürdőbe, ő kinézett az ajtón és közöltem vele, hogy lelépek, Ő pedig ezt egy bólintással vette tudomásul. Visszaérve a szobámba hulla fáradtan dőltem be én is az ágyamba és elkönyveltem magamban, hogy ismét egy kemény napon vagyok túl. 

15. fejezet

Addig a pillanatig, amíg ki nem mondtam azt a bizonyos szót, valami nyomta a lelkem, majd megszűnt. Josh arcán nem az a kifejezés jelent meg, amire számítottam, hanem sokkal rosszabb. Úgy tűnt mintha minden fájdalom, ami bennem gyűlt át került volna az ő szívére. Talán arra számítottam, hogy egymás nyakába borulunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de persze, miért is történne így? Nem ezt érdemlem én. Csak a fájdalmat és a szenvedést, semmi többet.

-        Jess, te teljesen részeg vagy, azért beszélsz ilyeneket.
-        Te meg élvezed, hogy játszhatsz velem, ugye? Egyszer úgy csinálsz, mintha kellenék neked, aztán meg eltaszítasz. Most vallottam be, hogy mit érzek Josh, akár részeg vagyok akár nem. Te pedig megint ellöksz magadtól, miért jó ez neked? Hm?
-        Ha józan lennél egy árva rossz szót nem szólnék, hanem felajánlanám, hogy beszéljük meg, de így Jess kiszámíthatatlan vagy.  Ha a lábadon alig bírsz megállni, akkor az érzéseidet még úgy sem tudod kezelni.
-        Annyira gyűlöllek. – tört ki belőlem ismét. – Menjél inkább kifelé innen, látni sem akarlak. El sem hiszem, hogy így megtörtem előtted. Gyűlöllek Josh Cuthbert.  – távolodtam el tőle és az ajtó felé mutattam.
-        Nem veszed észre, hogy csak jót akarok neked? – lépett vissza hozzám és a kezem után nyúlt.
-        Ne érj hozzám, csak menj innen kifele. – kezdtem el sírni.
-        Végighallgatnál kérlek?
-        Nem! Menj innen a fenébe. – odamentem hozzá és elkezdtem verni a mellkasát és közben az ajtó felé tereltem.

Josh épp az ajtó előtt kezdett ellenállni. Sokkal erősebb volt mint én, megfogta mindkét csuklómat és erősen az oldalam mellé húzta azokat. Én zokogtam és a padlót bámultam. Fájt ahogy szorított.

-        Jess, nézz rám! Hallod, nézz rám! – emelte fel a hangját. Nagy nehezen felnéztem, egyenesen a csillogó kék szemeibe. – Szerinted, ha el akarnálak taszítani magamtól, akkor itt lennék most veled? Segítettem volna ma este? Nem! Hagytam volna, hogy ott ess össze a klubban és a kórházban köss ki. De nem tettem. Itt vagyok veled és csak segíteni akarok. Tudom milyen, mikor azért iszol, hogy ne fájjon. Én is átestem ezen.
-        De akkor miért nem mondasz valamit arra amit mondtam? Nem ezt akartad hallani?
-        Na jó, ebből elég!  - erre elengedte a csuklómat, majd hevesen megtámadta ajkaimat.

Úgy csókolt, mint még soha azelőtt. A báli estére emlékeztetett.  Kezeimmel az övét kerestem. Csókunkat nem szakítottam meg, de hátrálni kezdtem és húztam Őt magammal. Amint beleütköztem az ágyba, óvatosan megpróbáltam úgy alakítani a helyzetet, hogy Josh kerüljön háttal az ágynak. Amint ez sikerült elhúzódtam tőle. Önelégült mosoly ült ki az arcomra, majd óvatosan löktem rajta egyet. Josh az ágyra huppant, én pedig az ölébe másztam.  Josh végigsimított fedetlen combomon, én pedig a nyakán, majd kezem a tarkóján pihent meg. Gyengéden a hajába túrtam majd ismét csókolni kezdtem és lassan elkezdtem vonaglani az ölében. Josh keze combomon elkezdett felfelé vándorolni, a ruhámat felcsúsztatta a combhajlatomig, majd keze áttért a fenekemre. Erőteljesen belemarkolt, mire belenyögtem a csókunkba. Ajkaimat elhúztam az övéitől, majd áttértem a nyakára. Először apró puszikat leheltem rá. Josh levegővétele egyre gyorsabbá vált, majd hatalmasat sóhajtott mikor a füle alá értem. Úgy éreztem megtaláltam a gyenge pontját. Ott elkezdtem szívni. Nyomot akartam hagyni rajta, mire Josh egyik keze hirtelen felkúszott a tarkómra és hajamnál fogva elhúzott onnan.

-        Nem tenne jót, ha ez meglátszódna.
-        Szombatra elmúlik, nyugi. – majd lehámoztam nyakamról a kezét és ott folytattam, ahol befejeztem.

Josh kissé oldalra biccentette fejét, hogy több helyem legyen, közben Ő ismét visszatért a combomhoz. Apró köröket írt le mindkét oldalon, majd a belső rész felé közeledett és ott kezdett el felfelé haladni. Érintése hatására teljesen libabőrös lettem. Ilyen közelségben még sosem voltam hozzá azelőtt és ilyen gyengéden még sosem érintett meg.  Éreztem, ahogy nadrágjában rejlő ’játékszere’ egyre nagyobbra duzzad. Kezemet lassan levezettem rá és óvatosan megszorítottam. Josh erre felszisszent és ajkamba harapott. Pólója aljához tértem ismét, amit felhúztam rajta és a feje fölött végül levettem róla és a szoba másik sarkába dobtam. Mivel továbbra is én voltam a vezérszerepben kezeimet megtámasztottam mellkasán és hátralöktem Ő pedig elterült az ágyon. Ráfeküdtem. Végigsimítottam felső testén, majd nadrágja övcsatjával kezdtem el bajlódni, ami aztán megadta magát és szétnyílt. Visszatértem a nyakához. Nedves csókokat leheltem rá és elkezdtem lefelé haladni, a kulcscsontján egy kicsivel több időt töltöttem el, mint bárhol máshol. Amint elértem a hasához, Josh feléledt a felforrósodott hangulat által előidézett állapotból. Felhúzott magához, megcsókolt, majd átdobott a másik oldalamra. Kezeimet oldalra feszítette. Ő is a kulcscsontomat támadta meg, de ő felfelé haladt.

-        Ne csak rajtam legyen nyoma ennek az estének. – jelentette ki mielőtt Ő is szívni kezdte volna a nyakam.

Amíg Josh a gyenge pontjaim hagyott nyomokat, addig kezemet végigvezettem felsőtestén majd a boxere tetejénél álltam meg. Kicsit játszadoztam vele, Josh lélegzetvétele pedig egyre szaggatottabbá vált. Amint úgy éreztem, hogy eléggé felizgattam a játékkal, óvatosan benyúltam az alsónadrágjába.

Josh erre a mozdulatomra mindent abbahagyott, kezével pedig a csuklóm után kapott és azonnal kirántotta a nadrágjából.

-        Na itt állunk le. – jelentette ki és próbált lemászni rólam.
-        Mi baj van? – kérdeztem.
-        Nem így akarom. És nem most. – felállt mellőlem és megkereste pólóját. Én is felültem az ágyon és néztem, ahogy izmos hátát újra eltakarta lila pólója.
-        Jó, akkor mielőtt elmész, annyit megtennél, hogy segítesz lehúzni a hátamon a cipzárt? – próbáltam mégis olyan helyzetbe hozni, hogy maradjon.
-        Jess…
-        Ugyan már Josh, ez csak egy cipzár. – Josh megforgatta szemét, majd elindult felém ismét. Én felálltam az ágyról és hátat fordítottam neki. Hajamat bal vállamon előre hajtotta, fülem mögé puszilt, megsimította a hátam, majd a cipzárt lassan lehúzta. Én elől fogtam a ruhám le ne csússzon.
-        Jó éjt Jess! – súgta a fülembe, majd még a vállamat is megpuszilta és szélsebesen elhagyta a szobát.

Amint eljutott az agyamig, hogy mi történt remegve zuhantam össze az ágyam előtt. Abban a pillanatban ért el az a kérdés, hogy hogyan tovább? Mi lesz ezután? Keressem Őt én vagy megvárjam, míg Ő keres? Féltem attól, hogy mi vár rám, ránk ezután.

Gondolatmenetemből egy SMS szakított ki.

Feladó: JJ

„ Remélem Jess jobban vagy már. Szükségünk lenne rád... gyere a tetőteraszra… „

14. fejezet

A hely tele volt a továbbjutott X Faktorosokkal, illetve egy jó adag idegennel is, hisz nem magát a klubot béreltük ki, hanem csak néhány asztalt. Akarva akaratlanul a srácokat kezdtem keresni a tömegben, majd mikor megpillantottam JJ-t, néhányan odajöttek hozzám és elkezdtek kérdezősködni, hogy hogy a fenébe sikerült megkapnom a munkát. Pont ez volt a dolgom, jópofizni mindenkivel, úgyhogy készségesen elmeséltem mindent és válaszolgattam minden féle-fajta kérdésre. Néhány X Factoros munkatársam is jelent volt, velük pedig jobban megismerkedtem, mert túl sok időm addig nem igazán volt rá. Miután sikerült leráznom az embereket ismét a srácok keresésére indultam. A bárpulthoz érve megtaláltam JJ-t és George-ot, akik már nem az első pohár nem alkoholmentes italukat fogyasztották. Érződött már rajtuk picit az alkohol hatása.

-        Jaymi merre van? – kérdeztem.
-        Lelépett Ollyval. – felelte JJ.
-        És… Josh? – erre George lehúzta a felesét, majd lekezelően a hátam mögé mutatott. Megfordultam és annyit láttam, hogy Josh épp egy szőke alulöltözött lánnyal hagyja el a klubot. A szívem 3x gyorsabban kezdett verni az átlagosnál, éreztem, ahogy az adrenalinszintem felszaladt, sikítani tudtam volna, a szívem is elkezdett szúrni. Nem akartam elhinni, hogy Josh megint átvert.  – A következő kört én állom! – fordultam vissza JJ-hez és George-hoz. Josh akciója annyira felhúzott, hogy úgydöntöttem az alkohol segítségét kérem a fájdalom csillapítására.

George és JJ természetesen nem tiltakoztak, ők már így is benne voltak az ivásban. Jött az első feles, majd a második és így tovább. Teljes mértékben megkönnyebbültem, ahogy éreztem az alkoholt a torkomban, ahogy végigmart, de legalább nem a szívemre figyeltem, hanem arra, hogy minél több vodkát letuszkoljak magamba. A sokadik pohárka után már kezdtem homályosan látni és az idő múlását sem igazán éreztem.  Nem tudom hanyadik vodkás pohár aljára akartam nézni, mikor JJ megpróbált leállítani.

-        Jólvan Jess. Ennyi elég lesz.
-        Ne érj hozzám! – löktem el magamtól kezét.
-        Állj le Jess! Túl sokat ittál már így is.
-        Nem érdekelsz! – vágtam oda hozzá. JJ megrázta a fejét, én pedig lemásztam a bárszékről.

Amint a lábaimra ereszkedtem, megingott alattam a föld. Nem tudtam merre van a fel-le, vagy a jobbra és a balra. Csak az ütemre mozgó tömeget láttam magam előtt. Elindultam a tömegen keresztül, hogy eljussak a mosdóig. Egyik embertől a másikhoz csapódtam, ha nem álltak volna körülöttem, valószínűleg elestem volna, annyira remegett a lábam az alkoholtól.  Amint átvergődtem a táncoló embereken és kissé tágasabb közegbe értem, a fejem lüktetni kezdett, megszédültem és majdnem összecsuklottam. A lábam teljesen fel akarta mondani a szolgálatot, mikor valaki megállt velem szemben és megtartott.

-        Na jólvan Jess. Én ezt nem bírom tovább nézni, JJ már beszólt a hotelbe, küldik érted az autót. Mész haza.
-        Dehogy megyek. – vergődtem továbbra is Josh karjaiban.
-        Talajrészeg vagy, a lábadon alig állsz, és ha jól gondolom az orrodig is alig látsz el tisztán. Még egy pohár alkohol kéne még neked és jöhetne érted a mentő, vihetne be a sürgősségire alkoholmérgezéssel.
-        Tyű de okos vagy. Ne velem foglalkozzál, hanem azzal a szőke picsával. Pf. – jött elő a féltékenységi rohamom, amiről valószínűleg szintén az alkohol tehet, hisz eszem ágában nem volt Josh tudtára adni az álláspontom.
-        Látod? Összevissza beszélsz. Gyere ki, a friss levegő is jót tesz. Legalább addig bírd ki velem amíg vissza nem érünk a hotelbe kérlek!

Egyre jobban szédültem, már válaszolni is alig bírtam, ezért csak bólintottam egyet és beleegyeztem a levegőzésbe. Kiérve ráébredtem, hogy odabent maradt a kabátom és az október éjszakák nem arról híresek, hogy hű de meleg van, főleg itt Londonban. Josh magához húzva tartott, amit kellőképp élveztem, de nem akartam, hogy ez látszódjon rajtam.  Amint egyre jobban átjárta a testem a hideg Londoni levegő megszólaltam.

-        Visszamegyek a kabátomért.
-        Na persze, te oda vissza nem mész, jobb esetben a bárpultnál kötsz ki és tovább iszol, rosszabb esetben lépsz kettőt, elesel és kitöröd a nyakad. – ekkor elengedett picit és lehámozta magáról a kabátját és a vállamra rakta. Egy egyszerű lila pólót viselt. Meglepett, sosem láttam még rajta azt a színt, ami egyébként a kedvencem.
-        Ne Josh, hagyd. Te is meg fogsz fagyni.
-        Jajj ugyan, férfiból vagyok, bírom a gyűrődést. – erre pont előttünk állt meg a fekete megszokott autó, a megszokott sofőrrel.

Josh segített beszállni. Odament a sofőrhöz beszélni a vezetői ablakhoz, közben én levettem magamról a kabátját. Visszaért hozzám, kinyújtottam neki a kabátot. Nem vette el beült mellém. Közölte, hogy visszakísér a hotelbe, majd fel a szobámba, mivel senki nem fog rám várni az éjszaka közepén a hotelben.

Fogalmam sem volt mennyi idő alatt, de elég gyorsan visszaértünk a hotelhez. Az alkoholtól továbbra sem éreztem az idő múlását, bár a látásom az már teljesen jó volt ismét, és a fejfájás is eltűnt, de a szédülés megmaradt. Jól sejtette Josh, a hotelnél nem volt senki, annyira késő volt már. Kisegített a kocsiból és bementünk a hátsó bejáraton. Josh végig magához húzott, el ne zuhanjak. Hiába szóltam rá, hogy menni fog egyedül, nem engedett el. Elmentünk a liftig, majd azzal fel a harmadik emeletre. Átsétáltunk abba a szárnyba, ahol a dolgozók szobái vannak, majd elérkeztünk az én szobámhoz. Nagy nehezen elkezdtem kutatni a táskám alján a kulcsért, ami hálistennek azonnal a kezembe akadt. Átadtam Joshnak a kulcsot, hisz nekem nem igazán ment volna a dolog. Az ajtó kinyílt, Josh pedig bekísért. Leültetett az ágy szélére, letérdelt elém, lehúzta a lábamról a magassarkút.

-        Merre vannak a pizsamáid?
-        Pólóban és bugyiban alszom. A párnám alatt tartom a pólómat, alvós fehérneműt meg a fürdőben lévő szekrény legalsó fiókjában találsz. – magyaráztam neki. Josh erre felállt előlem, bement a fürdőbe, megjelent az egyik bugyimmal.

Bevallom elpirultam egy picit, mert este mindig ilyen gyerekes bugyiban alszom, van, amelyiken egérke van, meg van szívecskés, de nem igazán hozott lázba. Nagyon édes volt, ahogy segíteni próbált. Lerakta mellém a fehérneműt, majd az ágy végéhez sietett, onnan kikapta a pólómat, majd azt is lerakta mellém.

-        Vigyázz magadra Jess. Öltözz át, feküdj le aludni, holnap találkozunk. – mosolygott. Közelebb hajolt a fejemhez és egy puszit nyomott hosszasan a homlokomra.

Kész, én addig a percig bírtam visszatartani az érzelmeimet. Nem tudom, hogy az alkohol tette-e amit tett, vagy már a szívem irányított, de mikor elfordult tőlem és elindult kifelé, a keze után nyúltam. Josh megállt, megfordult. Én nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról, kicsit meginogva, de odaléptem hozzá. Egyikünk sem szólt semmit, némán álltunk és néztünk egymás szemébe pár másodpercig. Lábujjhegyre emelkedtem, Josh arcát két kezem közé fogtam, és magamhoz húztam. Ajkaim megtámadták az övét. Josht valószínűleg olyan szintű sokk érte, hogy nem reagált. Eltávolodtam tőle, visszaereszkedtem a talpamra, elengedtem az arcát majd végül megszólaltam.

-        Szeretlek! 

13. fejezet

-        Josh, mi a szart csinálsz? Pár perc és Ti jöttök, indulás kifelé. - mozdultam az ajtó felé.

-        Nem megyünk sehova, se te, se én.

-        Josh, már megint a melómmal játszol. Nem akarok megint ráfázni miattad. Húzzál kifele. - emeltem fel a hangom.

-        Jess, fogd már be azt a nagy szádat, állandóan beszélsz és sosem hagyod, hogy elmondjak neked dolgokat. Ha nem fogod be, akkor muszáj leszek cselekedni.

-        Ahj Josh hagyd már ezt a dumát annyira nem illik ez... - tényleg cselekedett.

Oda lépett hozzám még mielőtt befejezhettem volna a mondandómat. Mélyen a szemembe nézett, szinte a lelkemig hasított, vízszintesen rázni kezdte a fejét. Kezével átkarolta derekamat és nagy erővel magához húzott. Testünk egymásénak feszült, szívünk egy ritmusra dobbant. Nem tudtam mit érzek, de jó volt. Josh nem tétovázott tovább, tényleg befogta a szám, az ajkai segítségével. Vadul csókolt, mintha nem lenne holnap, mintha az lenne az utolsó csókunk. Nem akartam ezt érezni, de mégis így volt. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat, de nem mozdultam, csak engedtem, hogy tegye, amit akar. Annak ellenére, hogy a szívem repesett az örömtől, az eszem egyfolytában azt visította, hogy elég, engedjem el. Később hallgattam is rá, hisz a többiek várták Őt kint. Lassan ellöktem magamtól. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amíg felfogta, hogy megszakítottam a csókot, elbírtam rohanni mellette ki a sminkszobából.

A többiek kint a szoba előtt várták Josht, mintha tudták volna, mire készül. Tekintetük azt sugallta, hogy kezdjek el mesélni, hogy mi történt, kivéve George-ot. Ő mindig meglátta rajtam, ha van valami baj. Még több könnycsepp gyűlt a szemembe. Egy pillanatra megálltam, ránéztem JJ-re megráztam a fejem, majd elsiettem mellőlük. George a kezem után nyúlt és kérlelően nézett a szemembe. Rántottam magamon egyet és azonnal a mosdóba rohantam. Becsaptam magam után az ajtót, megtámaszkodtam a tükörrel szemben a mosdókagylón és sírni kezdtem. Pár perccel később dörömbölést hallottam az ajtón.

-        Jess, kérlek gyere ki. - Josh volt az.

-        Josh, húzz el innen, amúgy is mindjárt ti jöttök. Hagyj békén.

-        Beszélnünk kell. Komolyan.

Összeszedtem magam gyorsan és kimentem hozzá. Át akart ölelni, de kezeim automatikusan ellökték Őt a közelemből. Nem akartam, hogy miattam valami galiba csússzon a műsorba ezért felajánlottam neki egy üzletet.

-        Beszélünk Josh, ígérem, ha most elmész énekelni a srácokkal, nem kockáztathatsz, túl nagy a tét. Indulj Josh! Mindjárt ti jöttök. - lökdöstem.

-        Megígéred, hogy beszélünk?

-        Mikor nem tartottam be az ígéretem? Na menj! - kiáltottam. Josh sóhajtott egy nagyot, majd elfutott. Még épp időben. Pont akkor ért véget az előző szám és a zsűri értékelt, ennyit lehetett hallani. Sietősen én is a színpad mellé értem és megálltam az egyik rendező mellett. Épp a srácok kisfilmjét vetítették, ami gondolom épp akkor lett kész hisz az öltözős videó is belekerült, amint JJ bemutatott a kamerának. Hát mit ne mondjak fantasztikus volt, de legalább már valami mosolyt csalt az arcomra. Majd eszembe jutott valami.

-        Öhm bocsi. - érintettem meg a mellettem álló rendező vállát. - Ezzel a bigyusszal lehet most beszélni a srácokhoz? - mutattam a fülesére.

-        Aha, de ki vagy Te? - kérdezett vissza.

-        A biztonsági főnökük asszisztense. Meg lehetne azt oldani, hogy mindannyiuknak oda bírjak szólni?

-        Nem tudom szabad-e ilyet pont most... - húzta el a száját.

-        Kérlek! - néztem rá hatalmas szemeimmel, amelyek már amúgy is könnyben voltak. A rendező megforgatta a szemét, majd beleszólt.

-        Srácok, ha hallotok bólintsatok! - a fiúk már elfoglalták a helyüket a színpadon, a kisfilm még mindig pörgött mögöttük. Mindannyian egyszerre bólintottak. A rendező ekkor kifelé fordította a mikrofont, hogy én is tudjak velük beszélni. Vettem egy mély lélegzetet és beszélni kezdtem.

-        Hú, na remélem hallotok. - Josh a hangom hallatán megmozdult és elkezdett keresni az emberek között és a többieknek is felcsillant a szemük. - Tekintsetek el légyszi az előző balhém miatt. Tudjátok, hogy imádlak Titeket, úgyhogy könyörgöm, adjatok bele mindent, ez az első alkalom, hogy így látlak és hallak titeket, úgyhogy kérlek felejtsétek el az előző hisztim. Imádlak titeket és számíthattok rám... mindannyian. – húztam el a végét.

Hatalmas csönd következett, véget ért a kisfilm. Ők következtek. Amint felgyúltak a fények és leindult a dal Josh énekelni kezdett és meglátott a rendező mellett. Bólintottam egyet, mindketten elmosolyodtunk és tökéletesen énekelték el az aznapi dalt. Nem tudom hogyan történt, de aznap nem találkoztam velük tobbször. A show végén külön kocsival vittek haza, a srácok még maradtak az Xtra Factorban. 

Fogtam magam és elvonultam szépen a szobámba, amit már magamnak sikerült otthonosan berendeznem, ami annyit jelent, hogy telepakoltam a kacatjaimmal és a fél üveg parfümömet szétfújtam a szoba különböző pontjain, hogy méginkább úgy érezzem, hogy otthon vagyok. 

Körülbelül olyan hajnali 1-ig csak pakolásztam a szobában, mert elég nagy kupit hagytam magam után, majd aztán letusoltam és végül bedőltem az ágyba. Próbáltam elaludni, de nem ment. Forgolódtam jobbra-balra, felültem, visszafeküdtem. Órákon keresztül ez ment. Előkaptam a telefonom, nézegettem benne dolgokat, hátha elfárad tőle a szemem, de az sem segített. Végül kimásztam, magamra kaptam egy melegítő alsót, egy pulcsit, arra pedig a kabátom, majd ismét meglátogattam a tetőteraszt. Körbesétáltam párszor, gondolkoztam Josh aznapi mutatványán egy picit, majd visszaindultam a szobám felé.

Amint befordultam a folyosóra, azzal a lendülettel vissza is hátráltam. Josh állt az ajtóm előtt. Fejét a falnak támasztva pásztázta az ajtó kilincsét. Nem tudtam mit csináljak, odamenjek-e hozzá, vagy várjak még. Hirtelen Josh megmozdult, kezét a kilincshez emelte. Megpróbálta lassan lenyomni, de nem sikerült neki. Hát jó hogy nem sikerült, be volt zárva az ajtó. Épp kopogni készült mikor megcsörrent a telefonja. 

-        De beszélni akarok vele... - szólt vissza a telefonba miután egy fél percig beszélt neki valaki. - Oké igazad lehet, akkor majd reggel. Biztosan alszik már. - folytatta. - Jó, megyek akkor vissza, még ne zárd be az ajtót. Köszi, na mindjárt ottvagyok. - vágta végül zsebre a telefont. Mégegyszer végignézett az ajtómon, majd a folyosó másik irányba elindult.

Amint biztosra vettem, hogy elment elindultam vissza a szobámba. Szélsebesen zártam be magam mögött az ajtót. Ledobáltam magamról a fölösleges ruhadarabokat és visszakúsztam az ágyamba. Az álom még legalább fél órán keresztül nem talált rám, majd lassan mégiscsak sikerült elaludnom. 

~

Reggel ismét telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen felvettem.

-        Jess haladj lefelé, már itt vár a kocsi. Mindenki elment, Te maradtál egyedül. 

-        Oh basszameg rohanok. - pattant ki azonnal a szemem Kevin, az új főnököm hangja hallatán. Gyors felöltöztem, összedobáltam a cuccaimat és szaladtam le. Bedobtam magam a kocsiba hátra Kevin mellé, aki elmondta a napi teendőimet.

-        Kirakunk a belvárosban. El kell menned a varrónőhöz összeszedni a srácok ma esti ruháját, el kell menned a Mahiki clubba lerendezni az asztalfoglalásokat. Küldünk érted majd egy kocsit, aki kihoz a stúdióhoz, de kicsivel előtte le fog rakni, mert még kávét is kell hoznod a fiúknak. 

-        Minek kell a foglalás a klubba? 

-        Esélyes, hogy ma is tovább jutunk, és a srácoknak is kéne asztal. Tegnap szóltak, hogy buliznának már, mert rég voltak.

-        Hm, oké. 

Elintéztem mindent, amire megkértek, majd' kiköptem a belem mire eljutottam a stúdióhoz, annak ellenére, hogy kocsival tettem meg az út nagy részét. Rengeteg kacat volt a kezemben, kész csoda hogy épségben sikerült bejutnom a stúdióba. Komolyan mondom jobb voltam, mint Bear Grylls operatőre, csak nem a dzsungelen mentem át kamerával a vállamon, hanem minden kacattal sikoltozó rajongók között. 

Beérve megtaláltam a srácok öltözőjét, berontottam és a kanapéra lepakoltam a ruháikat, majd mind úgy jöttek oda hozzám, mintha a messiás lennék.

-        Végre kávé! - kiáltott fel George, ahogy kikapta a kis papírtartóból az egyik pohár kávét. Őt követte Jaymi, majd JJ aztán Josh. Kínos pillanat következett, amit Kevin szakított félbe és rángatott el máshova. 

~

-        Jess gyere már választani ruhát. - kiáltott rám a fiúk stylist-ja.

-        De én megmondtam, hogy nem megyek. - húztam a számat. 

-        Dehogynem mész. A főnök nem megy, ezért neked muszáj!

-        Ahjjjjjjjj jólvan. - egyeztem végül bele. Úgysem volt más választásom.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a ruhaválasztás annyiból állt, hogy szétnéztem a szebbnél szebb ruhaköltmények között, majd végül mégis csak a stylist választott egy bordó combközépig érő ruhát és külön megkértem, hogy valami lapos talpú cipőt keressen nekem ami hálistennek sikerült is. A sminkszobába bevetettem magam, és összedobtam egy lájti sminket majd mentem ki a kocsihoz. A srácok már rég elmentek, így egymagam mentem utánuk. A klubba érve még nem gondoltam volna, hogy mit tartogat az este...