13. fejezet

-        Josh, mi a szart csinálsz? Pár perc és Ti jöttök, indulás kifelé. - mozdultam az ajtó felé.

-        Nem megyünk sehova, se te, se én.

-        Josh, már megint a melómmal játszol. Nem akarok megint ráfázni miattad. Húzzál kifele. - emeltem fel a hangom.

-        Jess, fogd már be azt a nagy szádat, állandóan beszélsz és sosem hagyod, hogy elmondjak neked dolgokat. Ha nem fogod be, akkor muszáj leszek cselekedni.

-        Ahj Josh hagyd már ezt a dumát annyira nem illik ez... - tényleg cselekedett.

Oda lépett hozzám még mielőtt befejezhettem volna a mondandómat. Mélyen a szemembe nézett, szinte a lelkemig hasított, vízszintesen rázni kezdte a fejét. Kezével átkarolta derekamat és nagy erővel magához húzott. Testünk egymásénak feszült, szívünk egy ritmusra dobbant. Nem tudtam mit érzek, de jó volt. Josh nem tétovázott tovább, tényleg befogta a szám, az ajkai segítségével. Vadul csókolt, mintha nem lenne holnap, mintha az lenne az utolsó csókunk. Nem akartam ezt érezni, de mégis így volt. Nem akartam, hogy véget érjen a pillanat, de nem mozdultam, csak engedtem, hogy tegye, amit akar. Annak ellenére, hogy a szívem repesett az örömtől, az eszem egyfolytában azt visította, hogy elég, engedjem el. Később hallgattam is rá, hisz a többiek várták Őt kint. Lassan ellöktem magamtól. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, amíg felfogta, hogy megszakítottam a csókot, elbírtam rohanni mellette ki a sminkszobából.

A többiek kint a szoba előtt várták Josht, mintha tudták volna, mire készül. Tekintetük azt sugallta, hogy kezdjek el mesélni, hogy mi történt, kivéve George-ot. Ő mindig meglátta rajtam, ha van valami baj. Még több könnycsepp gyűlt a szemembe. Egy pillanatra megálltam, ránéztem JJ-re megráztam a fejem, majd elsiettem mellőlük. George a kezem után nyúlt és kérlelően nézett a szemembe. Rántottam magamon egyet és azonnal a mosdóba rohantam. Becsaptam magam után az ajtót, megtámaszkodtam a tükörrel szemben a mosdókagylón és sírni kezdtem. Pár perccel később dörömbölést hallottam az ajtón.

-        Jess, kérlek gyere ki. - Josh volt az.

-        Josh, húzz el innen, amúgy is mindjárt ti jöttök. Hagyj békén.

-        Beszélnünk kell. Komolyan.

Összeszedtem magam gyorsan és kimentem hozzá. Át akart ölelni, de kezeim automatikusan ellökték Őt a közelemből. Nem akartam, hogy miattam valami galiba csússzon a műsorba ezért felajánlottam neki egy üzletet.

-        Beszélünk Josh, ígérem, ha most elmész énekelni a srácokkal, nem kockáztathatsz, túl nagy a tét. Indulj Josh! Mindjárt ti jöttök. - lökdöstem.

-        Megígéred, hogy beszélünk?

-        Mikor nem tartottam be az ígéretem? Na menj! - kiáltottam. Josh sóhajtott egy nagyot, majd elfutott. Még épp időben. Pont akkor ért véget az előző szám és a zsűri értékelt, ennyit lehetett hallani. Sietősen én is a színpad mellé értem és megálltam az egyik rendező mellett. Épp a srácok kisfilmjét vetítették, ami gondolom épp akkor lett kész hisz az öltözős videó is belekerült, amint JJ bemutatott a kamerának. Hát mit ne mondjak fantasztikus volt, de legalább már valami mosolyt csalt az arcomra. Majd eszembe jutott valami.

-        Öhm bocsi. - érintettem meg a mellettem álló rendező vállát. - Ezzel a bigyusszal lehet most beszélni a srácokhoz? - mutattam a fülesére.

-        Aha, de ki vagy Te? - kérdezett vissza.

-        A biztonsági főnökük asszisztense. Meg lehetne azt oldani, hogy mindannyiuknak oda bírjak szólni?

-        Nem tudom szabad-e ilyet pont most... - húzta el a száját.

-        Kérlek! - néztem rá hatalmas szemeimmel, amelyek már amúgy is könnyben voltak. A rendező megforgatta a szemét, majd beleszólt.

-        Srácok, ha hallotok bólintsatok! - a fiúk már elfoglalták a helyüket a színpadon, a kisfilm még mindig pörgött mögöttük. Mindannyian egyszerre bólintottak. A rendező ekkor kifelé fordította a mikrofont, hogy én is tudjak velük beszélni. Vettem egy mély lélegzetet és beszélni kezdtem.

-        Hú, na remélem hallotok. - Josh a hangom hallatán megmozdult és elkezdett keresni az emberek között és a többieknek is felcsillant a szemük. - Tekintsetek el légyszi az előző balhém miatt. Tudjátok, hogy imádlak Titeket, úgyhogy könyörgöm, adjatok bele mindent, ez az első alkalom, hogy így látlak és hallak titeket, úgyhogy kérlek felejtsétek el az előző hisztim. Imádlak titeket és számíthattok rám... mindannyian. – húztam el a végét.

Hatalmas csönd következett, véget ért a kisfilm. Ők következtek. Amint felgyúltak a fények és leindult a dal Josh énekelni kezdett és meglátott a rendező mellett. Bólintottam egyet, mindketten elmosolyodtunk és tökéletesen énekelték el az aznapi dalt. Nem tudom hogyan történt, de aznap nem találkoztam velük tobbször. A show végén külön kocsival vittek haza, a srácok még maradtak az Xtra Factorban. 

Fogtam magam és elvonultam szépen a szobámba, amit már magamnak sikerült otthonosan berendeznem, ami annyit jelent, hogy telepakoltam a kacatjaimmal és a fél üveg parfümömet szétfújtam a szoba különböző pontjain, hogy méginkább úgy érezzem, hogy otthon vagyok. 

Körülbelül olyan hajnali 1-ig csak pakolásztam a szobában, mert elég nagy kupit hagytam magam után, majd aztán letusoltam és végül bedőltem az ágyba. Próbáltam elaludni, de nem ment. Forgolódtam jobbra-balra, felültem, visszafeküdtem. Órákon keresztül ez ment. Előkaptam a telefonom, nézegettem benne dolgokat, hátha elfárad tőle a szemem, de az sem segített. Végül kimásztam, magamra kaptam egy melegítő alsót, egy pulcsit, arra pedig a kabátom, majd ismét meglátogattam a tetőteraszt. Körbesétáltam párszor, gondolkoztam Josh aznapi mutatványán egy picit, majd visszaindultam a szobám felé.

Amint befordultam a folyosóra, azzal a lendülettel vissza is hátráltam. Josh állt az ajtóm előtt. Fejét a falnak támasztva pásztázta az ajtó kilincsét. Nem tudtam mit csináljak, odamenjek-e hozzá, vagy várjak még. Hirtelen Josh megmozdult, kezét a kilincshez emelte. Megpróbálta lassan lenyomni, de nem sikerült neki. Hát jó hogy nem sikerült, be volt zárva az ajtó. Épp kopogni készült mikor megcsörrent a telefonja. 

-        De beszélni akarok vele... - szólt vissza a telefonba miután egy fél percig beszélt neki valaki. - Oké igazad lehet, akkor majd reggel. Biztosan alszik már. - folytatta. - Jó, megyek akkor vissza, még ne zárd be az ajtót. Köszi, na mindjárt ottvagyok. - vágta végül zsebre a telefont. Mégegyszer végignézett az ajtómon, majd a folyosó másik irányba elindult.

Amint biztosra vettem, hogy elment elindultam vissza a szobámba. Szélsebesen zártam be magam mögött az ajtót. Ledobáltam magamról a fölösleges ruhadarabokat és visszakúsztam az ágyamba. Az álom még legalább fél órán keresztül nem talált rám, majd lassan mégiscsak sikerült elaludnom. 

~

Reggel ismét telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen felvettem.

-        Jess haladj lefelé, már itt vár a kocsi. Mindenki elment, Te maradtál egyedül. 

-        Oh basszameg rohanok. - pattant ki azonnal a szemem Kevin, az új főnököm hangja hallatán. Gyors felöltöztem, összedobáltam a cuccaimat és szaladtam le. Bedobtam magam a kocsiba hátra Kevin mellé, aki elmondta a napi teendőimet.

-        Kirakunk a belvárosban. El kell menned a varrónőhöz összeszedni a srácok ma esti ruháját, el kell menned a Mahiki clubba lerendezni az asztalfoglalásokat. Küldünk érted majd egy kocsit, aki kihoz a stúdióhoz, de kicsivel előtte le fog rakni, mert még kávét is kell hoznod a fiúknak. 

-        Minek kell a foglalás a klubba? 

-        Esélyes, hogy ma is tovább jutunk, és a srácoknak is kéne asztal. Tegnap szóltak, hogy buliznának már, mert rég voltak.

-        Hm, oké. 

Elintéztem mindent, amire megkértek, majd' kiköptem a belem mire eljutottam a stúdióhoz, annak ellenére, hogy kocsival tettem meg az út nagy részét. Rengeteg kacat volt a kezemben, kész csoda hogy épségben sikerült bejutnom a stúdióba. Komolyan mondom jobb voltam, mint Bear Grylls operatőre, csak nem a dzsungelen mentem át kamerával a vállamon, hanem minden kacattal sikoltozó rajongók között. 

Beérve megtaláltam a srácok öltözőjét, berontottam és a kanapéra lepakoltam a ruháikat, majd mind úgy jöttek oda hozzám, mintha a messiás lennék.

-        Végre kávé! - kiáltott fel George, ahogy kikapta a kis papírtartóból az egyik pohár kávét. Őt követte Jaymi, majd JJ aztán Josh. Kínos pillanat következett, amit Kevin szakított félbe és rángatott el máshova. 

~

-        Jess gyere már választani ruhát. - kiáltott rám a fiúk stylist-ja.

-        De én megmondtam, hogy nem megyek. - húztam a számat. 

-        Dehogynem mész. A főnök nem megy, ezért neked muszáj!

-        Ahjjjjjjjj jólvan. - egyeztem végül bele. Úgysem volt más választásom.

Arról meg ne is beszéljünk, hogy a ruhaválasztás annyiból állt, hogy szétnéztem a szebbnél szebb ruhaköltmények között, majd végül mégis csak a stylist választott egy bordó combközépig érő ruhát és külön megkértem, hogy valami lapos talpú cipőt keressen nekem ami hálistennek sikerült is. A sminkszobába bevetettem magam, és összedobtam egy lájti sminket majd mentem ki a kocsihoz. A srácok már rég elmentek, így egymagam mentem utánuk. A klubba érve még nem gondoltam volna, hogy mit tartogat az este...