15. fejezet

Addig a pillanatig, amíg ki nem mondtam azt a bizonyos szót, valami nyomta a lelkem, majd megszűnt. Josh arcán nem az a kifejezés jelent meg, amire számítottam, hanem sokkal rosszabb. Úgy tűnt mintha minden fájdalom, ami bennem gyűlt át került volna az ő szívére. Talán arra számítottam, hogy egymás nyakába borulunk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk, de persze, miért is történne így? Nem ezt érdemlem én. Csak a fájdalmat és a szenvedést, semmi többet.

-        Jess, te teljesen részeg vagy, azért beszélsz ilyeneket.
-        Te meg élvezed, hogy játszhatsz velem, ugye? Egyszer úgy csinálsz, mintha kellenék neked, aztán meg eltaszítasz. Most vallottam be, hogy mit érzek Josh, akár részeg vagyok akár nem. Te pedig megint ellöksz magadtól, miért jó ez neked? Hm?
-        Ha józan lennél egy árva rossz szót nem szólnék, hanem felajánlanám, hogy beszéljük meg, de így Jess kiszámíthatatlan vagy.  Ha a lábadon alig bírsz megállni, akkor az érzéseidet még úgy sem tudod kezelni.
-        Annyira gyűlöllek. – tört ki belőlem ismét. – Menjél inkább kifelé innen, látni sem akarlak. El sem hiszem, hogy így megtörtem előtted. Gyűlöllek Josh Cuthbert.  – távolodtam el tőle és az ajtó felé mutattam.
-        Nem veszed észre, hogy csak jót akarok neked? – lépett vissza hozzám és a kezem után nyúlt.
-        Ne érj hozzám, csak menj innen kifele. – kezdtem el sírni.
-        Végighallgatnál kérlek?
-        Nem! Menj innen a fenébe. – odamentem hozzá és elkezdtem verni a mellkasát és közben az ajtó felé tereltem.

Josh épp az ajtó előtt kezdett ellenállni. Sokkal erősebb volt mint én, megfogta mindkét csuklómat és erősen az oldalam mellé húzta azokat. Én zokogtam és a padlót bámultam. Fájt ahogy szorított.

-        Jess, nézz rám! Hallod, nézz rám! – emelte fel a hangját. Nagy nehezen felnéztem, egyenesen a csillogó kék szemeibe. – Szerinted, ha el akarnálak taszítani magamtól, akkor itt lennék most veled? Segítettem volna ma este? Nem! Hagytam volna, hogy ott ess össze a klubban és a kórházban köss ki. De nem tettem. Itt vagyok veled és csak segíteni akarok. Tudom milyen, mikor azért iszol, hogy ne fájjon. Én is átestem ezen.
-        De akkor miért nem mondasz valamit arra amit mondtam? Nem ezt akartad hallani?
-        Na jó, ebből elég!  - erre elengedte a csuklómat, majd hevesen megtámadta ajkaimat.

Úgy csókolt, mint még soha azelőtt. A báli estére emlékeztetett.  Kezeimmel az övét kerestem. Csókunkat nem szakítottam meg, de hátrálni kezdtem és húztam Őt magammal. Amint beleütköztem az ágyba, óvatosan megpróbáltam úgy alakítani a helyzetet, hogy Josh kerüljön háttal az ágynak. Amint ez sikerült elhúzódtam tőle. Önelégült mosoly ült ki az arcomra, majd óvatosan löktem rajta egyet. Josh az ágyra huppant, én pedig az ölébe másztam.  Josh végigsimított fedetlen combomon, én pedig a nyakán, majd kezem a tarkóján pihent meg. Gyengéden a hajába túrtam majd ismét csókolni kezdtem és lassan elkezdtem vonaglani az ölében. Josh keze combomon elkezdett felfelé vándorolni, a ruhámat felcsúsztatta a combhajlatomig, majd keze áttért a fenekemre. Erőteljesen belemarkolt, mire belenyögtem a csókunkba. Ajkaimat elhúztam az övéitől, majd áttértem a nyakára. Először apró puszikat leheltem rá. Josh levegővétele egyre gyorsabbá vált, majd hatalmasat sóhajtott mikor a füle alá értem. Úgy éreztem megtaláltam a gyenge pontját. Ott elkezdtem szívni. Nyomot akartam hagyni rajta, mire Josh egyik keze hirtelen felkúszott a tarkómra és hajamnál fogva elhúzott onnan.

-        Nem tenne jót, ha ez meglátszódna.
-        Szombatra elmúlik, nyugi. – majd lehámoztam nyakamról a kezét és ott folytattam, ahol befejeztem.

Josh kissé oldalra biccentette fejét, hogy több helyem legyen, közben Ő ismét visszatért a combomhoz. Apró köröket írt le mindkét oldalon, majd a belső rész felé közeledett és ott kezdett el felfelé haladni. Érintése hatására teljesen libabőrös lettem. Ilyen közelségben még sosem voltam hozzá azelőtt és ilyen gyengéden még sosem érintett meg.  Éreztem, ahogy nadrágjában rejlő ’játékszere’ egyre nagyobbra duzzad. Kezemet lassan levezettem rá és óvatosan megszorítottam. Josh erre felszisszent és ajkamba harapott. Pólója aljához tértem ismét, amit felhúztam rajta és a feje fölött végül levettem róla és a szoba másik sarkába dobtam. Mivel továbbra is én voltam a vezérszerepben kezeimet megtámasztottam mellkasán és hátralöktem Ő pedig elterült az ágyon. Ráfeküdtem. Végigsimítottam felső testén, majd nadrágja övcsatjával kezdtem el bajlódni, ami aztán megadta magát és szétnyílt. Visszatértem a nyakához. Nedves csókokat leheltem rá és elkezdtem lefelé haladni, a kulcscsontján egy kicsivel több időt töltöttem el, mint bárhol máshol. Amint elértem a hasához, Josh feléledt a felforrósodott hangulat által előidézett állapotból. Felhúzott magához, megcsókolt, majd átdobott a másik oldalamra. Kezeimet oldalra feszítette. Ő is a kulcscsontomat támadta meg, de ő felfelé haladt.

-        Ne csak rajtam legyen nyoma ennek az estének. – jelentette ki mielőtt Ő is szívni kezdte volna a nyakam.

Amíg Josh a gyenge pontjaim hagyott nyomokat, addig kezemet végigvezettem felsőtestén majd a boxere tetejénél álltam meg. Kicsit játszadoztam vele, Josh lélegzetvétele pedig egyre szaggatottabbá vált. Amint úgy éreztem, hogy eléggé felizgattam a játékkal, óvatosan benyúltam az alsónadrágjába.

Josh erre a mozdulatomra mindent abbahagyott, kezével pedig a csuklóm után kapott és azonnal kirántotta a nadrágjából.

-        Na itt állunk le. – jelentette ki és próbált lemászni rólam.
-        Mi baj van? – kérdeztem.
-        Nem így akarom. És nem most. – felállt mellőlem és megkereste pólóját. Én is felültem az ágyon és néztem, ahogy izmos hátát újra eltakarta lila pólója.
-        Jó, akkor mielőtt elmész, annyit megtennél, hogy segítesz lehúzni a hátamon a cipzárt? – próbáltam mégis olyan helyzetbe hozni, hogy maradjon.
-        Jess…
-        Ugyan már Josh, ez csak egy cipzár. – Josh megforgatta szemét, majd elindult felém ismét. Én felálltam az ágyról és hátat fordítottam neki. Hajamat bal vállamon előre hajtotta, fülem mögé puszilt, megsimította a hátam, majd a cipzárt lassan lehúzta. Én elől fogtam a ruhám le ne csússzon.
-        Jó éjt Jess! – súgta a fülembe, majd még a vállamat is megpuszilta és szélsebesen elhagyta a szobát.

Amint eljutott az agyamig, hogy mi történt remegve zuhantam össze az ágyam előtt. Abban a pillanatban ért el az a kérdés, hogy hogyan tovább? Mi lesz ezután? Keressem Őt én vagy megvárjam, míg Ő keres? Féltem attól, hogy mi vár rám, ránk ezután.

Gondolatmenetemből egy SMS szakított ki.

Feladó: JJ

„ Remélem Jess jobban vagy már. Szükségünk lenne rád... gyere a tetőteraszra… „