14. fejezet

A hely tele volt a továbbjutott X Faktorosokkal, illetve egy jó adag idegennel is, hisz nem magát a klubot béreltük ki, hanem csak néhány asztalt. Akarva akaratlanul a srácokat kezdtem keresni a tömegben, majd mikor megpillantottam JJ-t, néhányan odajöttek hozzám és elkezdtek kérdezősködni, hogy hogy a fenébe sikerült megkapnom a munkát. Pont ez volt a dolgom, jópofizni mindenkivel, úgyhogy készségesen elmeséltem mindent és válaszolgattam minden féle-fajta kérdésre. Néhány X Factoros munkatársam is jelent volt, velük pedig jobban megismerkedtem, mert túl sok időm addig nem igazán volt rá. Miután sikerült leráznom az embereket ismét a srácok keresésére indultam. A bárpulthoz érve megtaláltam JJ-t és George-ot, akik már nem az első pohár nem alkoholmentes italukat fogyasztották. Érződött már rajtuk picit az alkohol hatása.

-        Jaymi merre van? – kérdeztem.
-        Lelépett Ollyval. – felelte JJ.
-        És… Josh? – erre George lehúzta a felesét, majd lekezelően a hátam mögé mutatott. Megfordultam és annyit láttam, hogy Josh épp egy szőke alulöltözött lánnyal hagyja el a klubot. A szívem 3x gyorsabban kezdett verni az átlagosnál, éreztem, ahogy az adrenalinszintem felszaladt, sikítani tudtam volna, a szívem is elkezdett szúrni. Nem akartam elhinni, hogy Josh megint átvert.  – A következő kört én állom! – fordultam vissza JJ-hez és George-hoz. Josh akciója annyira felhúzott, hogy úgydöntöttem az alkohol segítségét kérem a fájdalom csillapítására.

George és JJ természetesen nem tiltakoztak, ők már így is benne voltak az ivásban. Jött az első feles, majd a második és így tovább. Teljes mértékben megkönnyebbültem, ahogy éreztem az alkoholt a torkomban, ahogy végigmart, de legalább nem a szívemre figyeltem, hanem arra, hogy minél több vodkát letuszkoljak magamba. A sokadik pohárka után már kezdtem homályosan látni és az idő múlását sem igazán éreztem.  Nem tudom hanyadik vodkás pohár aljára akartam nézni, mikor JJ megpróbált leállítani.

-        Jólvan Jess. Ennyi elég lesz.
-        Ne érj hozzám! – löktem el magamtól kezét.
-        Állj le Jess! Túl sokat ittál már így is.
-        Nem érdekelsz! – vágtam oda hozzá. JJ megrázta a fejét, én pedig lemásztam a bárszékről.

Amint a lábaimra ereszkedtem, megingott alattam a föld. Nem tudtam merre van a fel-le, vagy a jobbra és a balra. Csak az ütemre mozgó tömeget láttam magam előtt. Elindultam a tömegen keresztül, hogy eljussak a mosdóig. Egyik embertől a másikhoz csapódtam, ha nem álltak volna körülöttem, valószínűleg elestem volna, annyira remegett a lábam az alkoholtól.  Amint átvergődtem a táncoló embereken és kissé tágasabb közegbe értem, a fejem lüktetni kezdett, megszédültem és majdnem összecsuklottam. A lábam teljesen fel akarta mondani a szolgálatot, mikor valaki megállt velem szemben és megtartott.

-        Na jólvan Jess. Én ezt nem bírom tovább nézni, JJ már beszólt a hotelbe, küldik érted az autót. Mész haza.
-        Dehogy megyek. – vergődtem továbbra is Josh karjaiban.
-        Talajrészeg vagy, a lábadon alig állsz, és ha jól gondolom az orrodig is alig látsz el tisztán. Még egy pohár alkohol kéne még neked és jöhetne érted a mentő, vihetne be a sürgősségire alkoholmérgezéssel.
-        Tyű de okos vagy. Ne velem foglalkozzál, hanem azzal a szőke picsával. Pf. – jött elő a féltékenységi rohamom, amiről valószínűleg szintén az alkohol tehet, hisz eszem ágában nem volt Josh tudtára adni az álláspontom.
-        Látod? Összevissza beszélsz. Gyere ki, a friss levegő is jót tesz. Legalább addig bírd ki velem amíg vissza nem érünk a hotelbe kérlek!

Egyre jobban szédültem, már válaszolni is alig bírtam, ezért csak bólintottam egyet és beleegyeztem a levegőzésbe. Kiérve ráébredtem, hogy odabent maradt a kabátom és az október éjszakák nem arról híresek, hogy hű de meleg van, főleg itt Londonban. Josh magához húzva tartott, amit kellőképp élveztem, de nem akartam, hogy ez látszódjon rajtam.  Amint egyre jobban átjárta a testem a hideg Londoni levegő megszólaltam.

-        Visszamegyek a kabátomért.
-        Na persze, te oda vissza nem mész, jobb esetben a bárpultnál kötsz ki és tovább iszol, rosszabb esetben lépsz kettőt, elesel és kitöröd a nyakad. – ekkor elengedett picit és lehámozta magáról a kabátját és a vállamra rakta. Egy egyszerű lila pólót viselt. Meglepett, sosem láttam még rajta azt a színt, ami egyébként a kedvencem.
-        Ne Josh, hagyd. Te is meg fogsz fagyni.
-        Jajj ugyan, férfiból vagyok, bírom a gyűrődést. – erre pont előttünk állt meg a fekete megszokott autó, a megszokott sofőrrel.

Josh segített beszállni. Odament a sofőrhöz beszélni a vezetői ablakhoz, közben én levettem magamról a kabátját. Visszaért hozzám, kinyújtottam neki a kabátot. Nem vette el beült mellém. Közölte, hogy visszakísér a hotelbe, majd fel a szobámba, mivel senki nem fog rám várni az éjszaka közepén a hotelben.

Fogalmam sem volt mennyi idő alatt, de elég gyorsan visszaértünk a hotelhez. Az alkoholtól továbbra sem éreztem az idő múlását, bár a látásom az már teljesen jó volt ismét, és a fejfájás is eltűnt, de a szédülés megmaradt. Jól sejtette Josh, a hotelnél nem volt senki, annyira késő volt már. Kisegített a kocsiból és bementünk a hátsó bejáraton. Josh végig magához húzott, el ne zuhanjak. Hiába szóltam rá, hogy menni fog egyedül, nem engedett el. Elmentünk a liftig, majd azzal fel a harmadik emeletre. Átsétáltunk abba a szárnyba, ahol a dolgozók szobái vannak, majd elérkeztünk az én szobámhoz. Nagy nehezen elkezdtem kutatni a táskám alján a kulcsért, ami hálistennek azonnal a kezembe akadt. Átadtam Joshnak a kulcsot, hisz nekem nem igazán ment volna a dolog. Az ajtó kinyílt, Josh pedig bekísért. Leültetett az ágy szélére, letérdelt elém, lehúzta a lábamról a magassarkút.

-        Merre vannak a pizsamáid?
-        Pólóban és bugyiban alszom. A párnám alatt tartom a pólómat, alvós fehérneműt meg a fürdőben lévő szekrény legalsó fiókjában találsz. – magyaráztam neki. Josh erre felállt előlem, bement a fürdőbe, megjelent az egyik bugyimmal.

Bevallom elpirultam egy picit, mert este mindig ilyen gyerekes bugyiban alszom, van, amelyiken egérke van, meg van szívecskés, de nem igazán hozott lázba. Nagyon édes volt, ahogy segíteni próbált. Lerakta mellém a fehérneműt, majd az ágy végéhez sietett, onnan kikapta a pólómat, majd azt is lerakta mellém.

-        Vigyázz magadra Jess. Öltözz át, feküdj le aludni, holnap találkozunk. – mosolygott. Közelebb hajolt a fejemhez és egy puszit nyomott hosszasan a homlokomra.

Kész, én addig a percig bírtam visszatartani az érzelmeimet. Nem tudom, hogy az alkohol tette-e amit tett, vagy már a szívem irányított, de mikor elfordult tőlem és elindult kifelé, a keze után nyúltam. Josh megállt, megfordult. Én nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról, kicsit meginogva, de odaléptem hozzá. Egyikünk sem szólt semmit, némán álltunk és néztünk egymás szemébe pár másodpercig. Lábujjhegyre emelkedtem, Josh arcát két kezem közé fogtam, és magamhoz húztam. Ajkaim megtámadták az övét. Josht valószínűleg olyan szintű sokk érte, hogy nem reagált. Eltávolodtam tőle, visszaereszkedtem a talpamra, elengedtem az arcát majd végül megszólaltam.

-        Szeretlek!