16. fejezet

Felérve a tetőteraszra megláttam JJ-t és mellette a padon elterülve George-ot, aki megállás nélkül csak kuncogott.

-        Mi történt? Mivan vele? – kérdeztem JJ-t miközben George arcáról próbáltam leolvasni valamit.
-        Óóóóóó Jess. Hellóóóóóóóóó. – vett észre George.
-        Fogd be a szád George kérlek! – szólt rá JJ, majd ismét felém fordult. – Eléggé esélyes, hogy valamit belekevertek a piájába.
-        De miért nem figyeltél rá? Tudod, hogy milyen… - emeltem fel a hangom.
-        Én is jól akartam érezni magam, nem rá vigyázni. Azt hittem, hogy ennyire azért már érett, hogy tudja, hogy csak olyat fogyasszon, amit ott bontanak ki előtte, de ezek szerint tévedtem.
-        Ezt most úgy mondtad, mintha nem ismernéd.
-        Méééég mindig itt vagyok. – szólt közbe George.
-        Hű, nem mondod… - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-        Lényegében azért szóltam, hogy segíts levinni a szobánkba. Nem bírtam kiszállítani a harmadikon a liftből, ide akart feljönni.
-        És szerinted, ha neked nem ment, akkor nekem menni fog?
-        Azt mondta, hogy neked szóljak, én meg hallgattam rá.
-        Hiba volt. Na mindegy, megpróbálhatjuk.  

Ránéztem George-ra és nem tudom miért, de szánalmat éreztem. Annyira furcsa volt úgy látnom Őt. Az ártatlan kissrác akit megismertem ott feküdt a padon totálisan eltorzult arccal, mégis olyan volt, mintha élvezni. Leültem mellé, megsimítottam a haját és a homlokát.

-        George?
-        Mondjaaaaad! – húzta el minden egyes szavát.
-        Be kéne mennünk. Hideg van meg…
-        Nem! Én itt akarok maradni veled! – vágott a szavamba egyből.
-        Meg fogunk fagyni ha maradunk plusz még kapunk is, ha rájönnek a főnökök, hogy be vagy drogozva.
-        De olyan jó itt. Olyan szép minden. Főleg Te!
-        George, összevissza beszélsz, gyere kérlek! – álltam fel mellőle, majd megfogtam a kezét és ülőhelyzetbe húztam fel. George egyből a fejéhez kapott.
-        Uh. Hihetetlenül szédülök. – fűzte hozzá.
-        Azért gyere szépen befelé. Lefekszel és kipihened magad, oké?
-        Ha Te mondod. – jelent meg újból a szokásos mosoly az arcán. Kissé megnyugodtam.

George kezét továbbra is szorítottam, és úgy húztam fel a padról. Kicsit megingott, ahogy lábaira helyezte súlypontját, de JJ azonnal ott termett mellette, és nem hagyta, hogy elessen. George a kezemet nem engedte el, sőt egyre erősebben szorította, JJ pedig a másik oldalán támasztotta, így indultunk el befelé. Nagy nehezen betuszkoltuk George-ot a liftbe. JJ megnyomta a hármas gombot, a lift pedig elindult. George háttal nekidőlt a lift hideg falának és lassan lecsúszott, majd leült, arcát pedig a tenyerébe temette. Leguggoltam mellé.

-        Jól vagy?
-        Persze, csak álmos vagyok.
-        Ez érthető. Nyugi, mindjárt visszaérünk. – simítottam végig ismét a haján. Nem tudtam miért csináltam, de imádtam állandóan megérinteni Őt. Éreztem rajta, ahogy minden egyes érintésemmel egyre nyugodtabbá válik, és valamiért ez engem is megnyugtatott. Felnézett hatalmas barna szemeivel és rám mosolygott. Tudtam, hogy rendben lesz.

A lift kiadta a jellegzetes hangot, ami azt jelezte, hogy megérkeztünk a harmadik emeltre. George JJ-re támaszkodva ismét felállt és elhagyta a liftet, én pedig követtem Őket. Gondoltam elkísérem Őket a szobájukig, hátha George még útközben elkezd ismét megbolondulni és megint én kellenék neki, hogy lenyugodjon. Elértük a szobát, JJ pedig lassan lenyomta a kilincset. Akkor jutott el az agyamig, hogy Josh valószínűleg már bent pihen.

-        Hé fiúk, légyszi próbáljatok meg halkan lenni, Josh már biztosan pihen. Egyből lelépett amint engem visszakísért.
-        Igenis főnök! – mosolygott rám JJ.
-        Annyit megtennél még, hogy bekísérsz? – kérdezte George. Mondhattam volna neki nemet? Persze, hogy nem.

Annyi mázlim volt, hogy nem George osztozott Josh-al egy ágyon, tehát nem ugyanabba a szobarészbe kellett Őt hang nélkül betuszkolni.  Beérve George azonnal ledobta magát az ágyra, JJ pedig bejelentette, hogy elmegy fürödni. George csak feküdt és bámulta a plafont.

-        Megleszel mostmár?
-        Aha. – nyögte ki.
-        Nem öltözöl át? – kérdeztem.
-        Nem áll szándékomban, amúgy se lenne rá erőm.
-        Legalább a kabátod meg a cipőd vedd le. – erre George felült és kedvesen rám nézett.
-        Annyira édes vagy.
-        Hm?
-        Mármint, annyira jól esik, hogy így foglalkozol velem.

George nagy nehezen feltápászkodott az ágyáról és odalépett hozzám. Szorosan magához ölelt. Kissé elhúzódott tőlem és arcát elkezdte az én arcomhoz közelíteni. Rájöttem mit akar. Amint ajkaink összeértek volna, fejem elfordítottam és az arcomra adott ezáltal puszit. Kezét felvezette a tarkómra, homlokaink erősen egymáséhoz feszültek. Fülem mögé túrta a hajamat, ami arcomba lógott és mosolygott.

-        Köszönöm Jess. Tényleg! – mosolygott
-        Ez csak természetes.  – feleltem. Kissé elhúzódtam tőle az ajtó irányába. – Feküdj le már. Tényleg rád fér a pihenés. Reggel találkozunk. Jó éj George.
-        Neked is jó éjt.

Erre kilépte a helyiségből és bezártam az ajtót. A lakosztálynak épp nem nevezhető kis részen belüli folyosón haladtam, amint megláttam, hogy Josh és JJ hálószobájának ajtaja résnyire nyitva van. Óvatosan próbáltam benézni, ezért egy kicsivel szélesebbre tártam a rést. Megláttam, hogy Josh odabent fekszik, csak a függöny mellett beszűrődő utcai lámpák fénye világította be kicsit a szobát. Vonzott a kíváncsiság, hogy milyen arcot vág alvás közben. Olyankor az emberek mindig sokkal nyugodtabbak és nem játsszák meg magukat. Közelebb lépkedtem az ágyhoz és átsétáltam arra az oldalra amerre fordult. Óvatosan leguggoltam mellé és néztem. Annyira más volt. Furcsa volt, hogy nem néz rám olyan mérgesen az a gyönyörű kék szempár ahogy szokott, és hogy a haja összevissza áll ahelyett, hogy katonás rendben fel lenne állítva. Annyira… gyönyörű volt. Eszembe jutott, hogy nemsokkal azelőtt mi történt. Eszembe jutott, hogy majdnem lefeküdtem vele és hogy bevallottam neki hogy szeretem. Ez az érzés abban a pillanatban még erősebbé vált. Kezem akaratom ellenére elindult felé és végigsimítottam arcán. Josh teste megremegett. Megijedtem, hogy észre fog venni, de nem ébredt fel mégsem. Végül egy puszit nyomtam a homlokára és elindultam kifelé.

Bekopogtam JJ-hez a fürdőbe, ő kinézett az ajtón és közöltem vele, hogy lelépek, Ő pedig ezt egy bólintással vette tudomásul. Visszaérve a szobámba hulla fáradtan dőltem be én is az ágyamba és elkönyveltem magamban, hogy ismét egy kemény napon vagyok túl.