12. fejezet

Tudom, hogy mostanában nem vagyok valami aktív, de egyszerűen nem jön az ihlet, de ígérem megerőltetem magam egy picit, és próbálok gyakrabban hozni új részt :) Azt pedig látjátok, hogy új a dizájn, kaptam szép új fejlécet és ezért hálás köszönet Szabó Evinek. Puszillak Evi és köszönöm mégegyszer! 

-      Ez igen... - állt fölöttünk halkan tapsolva Josh.

George-al alvás közben totál összegabalyodtunk. A kezünk összefonódott, a mellkasán feküdtem, kezem pedig a hajába túródva pihent, George keze pedig a hátamon. Már csak hab volt a tortán Josh megjelenése. Lassan George is ébredezni kezdett.

-        Josh... ez... ez nem az aminek látszik. - pattant fel George egyből.

-        Hm, azt látom. Jó a pólód Jess. - vetett rám megvető pillantást Josh.

-        Kész csoda, hogy hozzám szóltál ennyi idő után. - kezdődött megint a gyilkolás köztünk.

-        Hát, ha az egyik legjobb barátom mellett talállak az ágyban az ő ruháiban, azt nem hagyom szó nélkül, ha nem bánod.

-        Annak örülhetnél, hogy ruhában találtál mellette, nem anélkül. - emeltem fel a hangom.

-        Ne kezdjétek már megint az isten áldjon meg titeket. - jött be JJ végül.

-        JJ! Most már tényleg igazán leszállhatnál rólunk. - szólt rá Josh.

-        Fogd már be a szádat Josh, fogd fel hogy nem történt semmi George és köztem, amúgy is ha történt volna mi lenne? Telibe szarod a fejem így is. Azóta az este óta hozzám sem szólsz, kerülsz engem. Tudod mit? Bánom, hogy nem történt semmi George-al, mert ezerszer jobb ember, mint Te vagy és rá számíthatok, ha baj van, nem úgy mint rád. Gyűlöllek. - dőlt ki belőlem a szöveg miközben már a könnyeimmel szenvedtem.

-        Mi ez a veszekedés itt kéremszépen? - sétált be végül Jaymi is. Először Joshra nézett, akinek szemei hatalmasra ki voltak dülledve, majd George-ra, aki szegény megszeppenve ült az ágy szélén, majd rám, akinek folytak a könnyei.  - Oppá. - húzta el végül a száját. - JJ, George, gyertek inkább ti is kifele. - George felállt és elindult a többiekkel kifelé.

-        Várjatok! - szóltam rájuk. Visszafordultak. - Majd inkább megyek én, csak annyit akartam mondani, hogy új munkát kaptam. Felkértek, hogy dolgozzak veletek.

-        Úristen, hogy hogy? Ez rohadtjó - vigyorgott JJ.

-        Ja, csak ezután lehet, hogy visszamondom.

-        Ha lemondod, leütünk. Ugyeeee? - nézett a többiekre JJ.

-        Le ne merd mondani, ez egy mélypont, de majd jobblesz ha velünk dolgozol. Mókásak vagyunk ám. - szólalt meg Jaymi. - Gyere na. - tárta szét a karjait. Nem bírtam nem megölelni őt, odamentem és átölelt, majd JJ és George is csatlakoztak. Mintha egy nagy család lettünk volna. - Josh, gyeremár. - szólt oda neki JJ. Josh megforgatta szemeit, majdvégül Ő is beszállt az ölelésbe.

~

Az elkövetkezendő néhány nap nyugodtan telt el. Igaz Joshnak továbbra sem áll szándékában beszélni velem. Elérkezett az első úgynevezett munkanapom az X Factorban. Szombat reggel, ahelyett, hogy a hotel-béli munkaruhám húztam volna magamra, csak bementem és megkerestem a srácokat, mivel szóltak, hogy megjött értünk a kocsi. Hulla fáradtan másztak elő mindannyian, míg én elképesztően frissen és izgatottan vártam az első napom. Még a hotelben megkaptam a teendőimet Kevintől, a biztonsági főnöktől. Amíg a stúdió felé tartottunk gyorsan átolvastam, nem tűnt valami nehéznek. Az első számú feladatom az ismerkedés volt az ottani stábbal. Meglepetésemre mindenki jól fogadott. Sok feladatom tényleg nem volt. Meglepődve jutott tudomásomra, hogy az is az én dolgom, hogy rábólintsak a ruhaválasztásra az adott estére még mielőtt a fiúk megnézik. Nem értettem miért kaptam ezeket a feladatokat, de élveztem. Be kellett mennem a főbpróbára is, ahol teljes mértékben elámultam. Élőben teljesen más volt az egész, mint tv-n keresztül. Elvarázsolt az egésznek a hangulata, de még mielőtt végig nézhettem volna az egész főbpróbát el lettem rángatva, hogy menjek ki a rajongókhoz. Mivel ez volt a munkám onnantól, nem lehetett ellenkezni. Már akkor meg voltak őrülve a lányok, mikor még senki nem volt kint. Nagyon sokan várakoztak. Beszélgettem néhányukkal, és megígértem nekik, hogy ki fognak jönni a srácok még mielőtt elkezdődne a műsor.

Fogtam is magam és bementem megkeresni őket. Akkor már javában a sminkszobában ültek és készülődtek illetve videózták őket.

-        Ó jaj hoppá itt sem vagyok. - fordultam vissza mikor megláttam a fényképezőt, amivel vették őket.

-        Nem mész te sehová. - pattant fel JJ a székéből és jött oda hozzám. - Ő itt a mi újdonsult munkaerőnk, Jess és imádjuk. - magyarázta a kamerának majd megtúrta a hajam.

-        Én is szeretlek JJ, na üljél vissza. - lökdöstem vissza a tükör elé a székébe. - Remélem ez ki lesz vágva. - szóltam a kamerásnak.

-        Hehe, majd meglátom. Na heló fiúk megyek a többiekhez. - ment kifelé a kamerás.

-        És mondd Jess, minek köszönhetjük jelenléted a csodás sminkszobánkban? - kérdezte Jaymi.

-        Ki kellene jönnötök picit a rajongókhoz. Épp most jöttem be és már eléggé meg vannak húzatva.

-        Negyed óra és megyünk. - szólalt meg George.

-        Oooooké, kimegyek szólni. - majd el is viharoztam.

Kiérve megálltam a kerítés előtt és elkezdtem szónokolni.

-        Lányok, ha megígéritek nekem, hogy nem nyomjátok agyon egymást és nem szakítjátok át a kerítést, akkor a fiúk 15 percen belül jönnek. De ahhoz tényleg annyit szeretnék kérni, hogy kicsit nyugodjatok le. Legyetek türelmesek picit. Még egy utolsó nagy sikítás jöhet az örömhír hallatán aztán nyugalom! - kiabáltam a kerítéssel szemben. Jött is a sikítás azonnal. Körülbelül fél percig őrült módon visítottak, aztán a kezemmel elkezdtem mutogatni, hogy most már elég és abba is hagyták. Furcsa volt, hogy fujjogás helyett hallgattak rám. Jól esett.

A srácok tényleg jöttek kifelé ahogy megígérték. Mosolyogva mentek oda a kerítéshez. Jó volt nézni, hogy ennyire közvetlenek voltak a lányokkal. Meg is hatódtam picit. Főleg Josht figyeltem, mert az első találkozásunk óta nem beszéltünk a rajongókról és nem is láttam őt a közelükben, de kellemeset csalódtam benne. Akivel tudott csinált képet, mindenkinek adott autogramot meg minden hasonló, amit az ember el tud képzelni.

Telt múlt az idő, vissza kellet mennünk a stúdióba, hisz közelgett az este. Amíg a versenyzők készültek, engem kiküldtek útbaigazítani  a nézőket. Nem értettem miért, de izgultam, nagyon. Lehetséges, hogy azért, mert ez volt az első X Factor élő show amin jelen lehettem. A nézők elfoglalták a helyüket és én visszamehettem a srácokhoz. Kezembe nyomták az este menetét, ki milyen sorrendben következik. A srácok a harmadikok voltak. 

Elkezdődött a show. Dermet ment és nyomta a szövegét, engem pedig még bezavartak a fiúk öltözőjébe. Ott voltak mind a négyen, énekelgették az akkorra kiválasztott dalt. Rájuk lett szólva pár perccel később, hogy induljanak kifelé. George, Jaymi és JJ mentek elől, Josh pedig utánuk én pedig a sor végén kullogtam kifelé. Vagyis csak kullogtam volna kifelé az öltözőből, de még Josh előtt bezáródott az ajtó. Ketten maradtunk az öltözőben. Josh és én...