11. fejezet

Először is mindenkinek nagyon boldog és békés karácsonyt kívánok! Én az olvasóimnak egy extra hosszú résszel kedveskednék. Remélem tetszeni fog. Legyen nagyon szép az ünnepetek! :)

Nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sem annak a hangnak, amit hallottam. Nem fordultam meg, csak eldobtam a cigit, miután leszólt érte.

-        Még valamibe szeretnél belekötni? Esetleg megint lehülyézni? - beszéltem továbbra is hátat fordítva neki, a padon ülve. Közben hallottam, hogy odasétált.

-        Leülhetek? - kérdezte. Nem válaszoltam, csak rántottam egyet a vállamon. George fogta magát és leült. - Hoztam kávét meg takarót.

-        Minek? Meg egyáltalán honnan tudtad, hogy itt vagyok?

-        Azért hoztam, mert rohadtul hideg van, és onnan tudom, hogy a kedves munkatársaid mindent látnak, mivel az egész hotel be van kamerázva. Na, kéred az egyiket? - nyújtotta felém a pohár kávét.

-        Sok cukorral, sok tejszínnel, ahogy én szeretem? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

-        Úgy! - bólintott és mosolygott. Elvettem tőle a kávét, és beleszürcsöltem. Nagyon jól esett ahogy a meleg ital lecsúszott a torkomon. Kirázott a hideg. Megint vacogni kezdtem. George rám tekerte a takarót, amit magával hozott és ott ültünk ketten, bámultuk a kéken világító London Eye-t.

-        Elmondanád mostmár, hogy mi a fene ütött beléd nemrég?

-        Nem szeretnék erről beszélni. Nem is vagyok biztos benne, hogy úgy van, ahogy én gondolom, de ha igen, akkor Te is észre fogod venni.

-        Nem szeretem, hogy így titkolózol. - néztem rá aggódó szemekkel. - George, biztos minden oké?

-        Az a baj, hogy én sem tudom mi van most. - sóhajtott egy nagyot, majd Őt is kirázta a hideg. Fogtam a takarót és lehúztam a vállamról.

-        Kéred a takarót? Te is mindjárt megfagysz.

-        Dehogy kérem, hagyjad csak. - húzta vissza a vállamra.

-        Jó, akkor legalább gyere közelebb, hogy mindkettőnket körbeérjen.

-        Nem hinném, hogy jó ötlet.

-        Ó, ugyan. Na gyere. - húztam magamhoz közelebb. Rádobtam a takaró másik felét, mire pedig Ő is becsomagolta magát én fejemet a vállára fektettem.

-        Ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam. Nem tudom mi volt velem.

-        Rád nem lehet haragudni George. Csak aggódom. Sosem láttalak még ilyennek. - arcomat pedig felé fordítottam. Ő is rám nézett. Vészesen közel voltunk egymáshoz.

-        Féltelek Jess. - nézett rám aggódó tekintettel.

-        De mitől? Tudok magamra vigyázni.

-        Azt tudom. - mosolygott.

-        Akkor légyszíves ígérd meg, hogy ha legközelebb valami bajod van, akkor azt azonnal mondd el nekem, oké? Rám számíthatsz George. Ennyivel tartozom neked.

-        Nem tartozol semmiért.

-        De attól függetlenül még itt lehetek neked, mint egy jó barát, nem? - ekkor megjelent valami a szemében. Száját félrehúzva mosolygott. Nem őszinte mosoly volt az biztos.

-        De, Jess. Egy jó barát. - majd egy puszit nyomott a homlokomra, kezét pedig a vállamra csúsztatta.

-        Nem bánnád, ha ledőlnék ide az öledbe? - kérdeztem tőle.

-        Nyugodtan. - felelte.

Kicsit lejjebb csúsztam, és fejem a combjára fektettem. Megigazította rajtam a takarót és a hajamat simogatta. Melegséggel töltött el, hogy a közelében lehettem. Nyugodtságot árasztott magából az a srác állandóan. De akárhányszor felpillantottam az arcára, nem láttam őszinte mosolyt. Nem értettem, mi lehet a baj, de nem is akartam firtatni. Nem akartam elrontani a pillanatot. Bámultam tovább a csodás látképet. Szemhéjaim elnehezültek közben és lassan lecsukódtak.

~

-        Jess, Jess. Nem itt kéne aludnod. - nyitódott ki szemem George hangja hallatán.

-        Úúúúh. Mióta alszom?

-        Másfél órája körülbelül, de nagyon hideg van.  Be kéne mennünk.

-        Basszus felébreszthettél volna hamarabb is, szét lehetsz fagyva. - ugrottam fel egyből és George kezeihez nyúltam, hogy felhúzzam Őt a padról. - Jéghideg a kezed.

-        Jajj ugyan már, nem haltam bele.

-        Tökmindegy. - húztam magam után befelé menet. Beszálltunk a liftbe, ahol érezhetően legalább  15 fokkal melegebb volt, mint odakint. Megérkeztünk a fiúk szintjére. George kilépett a liftből én pedig ott álltam vártam, hogy tovább menjen lefelé.

-        Te nem jössz? - fordult vissza George.

-        Nem, megyek én is haza.

-        Késő van már. Maradhatnál.

-        Jajj dehogy, nem biztos, hogy a többiek is támogatnák.

-        Jaymi Ollynál van, Josh meg JJ hazautaztak, szóval egyedül vagyok. Amúgy se szeretek egyedül lenni, úgyhogy tényleg maradhatnál.

-        Nem tudom... - gondolkoztam, közben George már kb. harmadszor lökte szét a lift ajtatját, be ne csukódjon.

-        Nem várok sokáig. Vár a gitárom. - sürgetett.

-        Jajj, na jó. De csak akkor, ha megígéred, hogy gitározol nekem valamit és énekelsz is mellé. - próbáltam alkut kötni.

-        Legyen. - ment bele az alkuba.

Elindultunk a szobájuk felé. Kinyitotta az ajtót és beengedett előre. Eléggé jártas voltam már, azonnal megtámadtam az ágyat és dobtam bele magam. 

-        Ezt mindigis ki akartam próbálni. - sóhajtottam egy nagyot. George csak vigyorgott és elkezdett valami keresni a szekrényben. - Mit csinálsz?

-        A gitáromat keresem. - felültem és köhögni kezdtem, George rámnézett kérdőn, én pedig a sarokba mutattam. - Ja tényleg. - nevette el magát.

-        Odalépett az ágy mellé, megfogta a gitárját és odahúzott egy széket elém. Leült rá, hangolgatta a gitárját.

-        Mit szeretnél hallani? - kérdezte. 

-        Bármi jó lesz. - mondtam mosolyogva. 

George gondolkodott picit, majd rákezdett a One Republic egyik számára. (zene) Az arca egyszerűen kivirágzott, ahogy énekelt és gitározott. Annak a srácnak tényleg a zenélés a mindene. Mosolyogva énekelt, hol a gitárja húrjait nézve, hol fel-fel pillantva rám. Akarva-akaratlanul olyan széles mosolyra görbült a szám, mint még soha. Nyugodtsággal és melegséggel töltött el, szebben el sem tudtam volna képzelni a pillanatot. 

-        Nem vagy még álmos? - kérdezte mikor a zene végére ért. 

-        De egy picit, odafent nem pihentem ki magam rendesen. - mosolyodtam el. 

-        Adjak alvós cuccot? 

-        Egy pólót meg egy melegítő alsót elfogadnék. - válaszoltam. George bólintott és elment a szekrényéhez kutarni. Egy sötétkék melegítőalsónál kötött ki és egy csíkos pólónál. 

-        A fürdőt tudod merre találod. - dobta oda hozzám a cuccokat. - Törölközőt, tusfürdőt bent találsz, használhatod az én fogkefémet, nem lesz nehéz megismerni, majmos. - nevette el magát. 

-        Köszönöm. - szóltam még vissza a fürdő ajtajából. 

Nyugodtan lezuhanyoztam, magamra húztam a George-tól kapott ruhákat, majd mikor kiléptem a fürdőből azt láttam, hogy George a kanapén ágyazott meg és ott feküdt összegörnyedve. 

-        Hát te ott mit csinálsz? 

-        Aludni próbálok.

-        De a kanapé az én alvóhelyem. 

-        Nem, te az ágyon alszol. 

-        Ugyan már, aludj te ott, nekem jó a kanapé. - löktem le róla és feküdtem le a helyére. George nem habozott, könnyedén felkapott és beledobott az ágyba. 

-        Na, itt ni, ez a te helyed. Jóéjt Jess. - dobta rám végül a paplant. 

-        Aha, nem. - ültem fel és nyúltam utána, majd berántottam az ágyra. Nem úgy sikerült, ahogy én terveztem. 

George telibe rám esett. Nevettünk mindketten, de szerintem kényelmetlenül is éreztük magunkat abban a helyzetben. Mondjuk én annyira nem, de furcsa volt. Elkezdtem Őt csikizni, mire hihetetlenül hangos nevetésben tört ki. Egy pár percig bírta aztán elkezdett sikoltozni, hogy nem kap levegőt. Rosszabb volt, mint egy kislány. Végül engedtem neki és elterült mellettem hatalmasakat sóhajtva. Közelebb húzódtam hozzá és fejem a mellkasára fektettem.

-        Na, így jó lesz. - húztam magunkra a takarót. 

-        Biztos vagy Te ebben? - kérdezte.

-        Semmiben nem voltam még ilyen biztos. Aludjunk most már. - adtam ki az utasítást.

-        Feküdj inkább vissza mellém. - tolt le magáról.

-        Hát jó. - egyeztem végül bele, de felé fordultam és néztem Őt. Megint aggodalom ült ki arcára, nem értettem továbbra sem miért. Fejét felém fordította, csillogtak nagy barna szemei.

-        Ígérd meg nekem Jess, hogy vigyázol Joshal. 

-        Miért mondod ezt? Nincs is köztünk semmi. 

-        Még... - tette hozzá. - Tudom mi történt köztetek, nem ismered még Josht, lányok terén veszélyes. 

-        Nem hinném, hogy lesz bármi is, nem is keresett azóta.

-        Csak gondoltam szólok. - mosolyodott el. - Nem akarok bekavarni. Jó éjt Jess. - hajolt hozzám  közelebb és nyomott egy puszit az arcomra. Megpróbált kimászni az ágyból, de megfogtam a kezét és visszahúztam.

-        Maradj már itt mellettem na. 

-        Jó. - egyezett bele. 

Kicsit felemelkedtem, közelebb hajoltam hozzá, puszit akartam adni az arcára, de elszámoltuk magunkat. A fejét pontban akkor fordította el, mikor épp arcához ért volna a szám és a puszi a száján landolt. Mindketten belevörösödtünk, de aztán ismét nevetni kezdtünk. 

-        Jóéjt George. 

-        Jóéjt Jess mégegyszer. 

George lekapcsolta a lámpát, és lassan mindketten álomba merültünk. Reggel az ébredés már nem volt olyan kellemes, több okból kifolyólag. Apró szívbajt kaptam mikor kinyitottam a szemem...