6. fejezet

A lélegzetem egy pillanatra elállt, mikor rengeteg szempár nézett végig rajtam. Fogalmam sem volt miért. Körbenéztem és megpillantottam Josht. Fogalmam sem volt miért, de hatalmasat dobbant a szívem. Ő is azok között volt, akik bámultak. Álarc volt rajta is, de őt nem volt nehéz megismerni, habár szerintem Ő engem n,em ismert meg, ami egy jó pont. Sóhajtottam egy nagyot és továbbsétáltam. Lassan mindenki tovább foglalkozott a saját dolgával. Elsétáltam Josh előtt és éreztem, ahogy égetett a tekintete. Elindultam a bárpult felé. Kértem egy koktélt, majd megfordultam és az embereket kezdtem el figyelni. Akarva akaratlanul Josht kerestem a tömegben, majd megpillantottam Őt, amint pár lány vette körül és velük flörtölgetett. Kuncogtam kicsit, majd beleszürcsöltem az italomba. Közben Josh észrevette, hogy Őt figyelem, fejével bólintott felém és halvány mosolyra húzódott a szája, mire az enyém is. Aztán hirtelen rájöttem, hogy mégse kéne annyira vele foglalkoznom, az kellene még, hogy felismerjen, szóval fogtam magam és visszafordultam a pult felé. Miután kiürült a poharam úgy gondoltam elvegyülök kicsit az emberek között. Néhányan odajöttek hozzám, beszélgettünk erről-arról. Meg is lepődtem magamon, hogy a politikáról illetve Anglia pénzügyeiről is tudok értelmesen beszélni. Az elmúlt pár napban hihetetlenül sokat tanultam magamról. Kiderült, hogy nőből vagyok és van mellem, nem vagyok síkhülye és nem csak bénázni tudok a munkában, sőt még egy tündérkeresztanyával is gazdagabb lettem. 

Miután kitárgyaltunk mindenféle gazdaságpolitikát egy fiatalembert felkért táncolni. Fogalmam sem volt mit a frászt csináljak, de mivel el akartam vegyülni, ezért igent mondtam. Tipikus pénzes kockának tűnt a srác. Észre sem vettem, hogy elrepült az idő, mikor a DJ-nek nem igazán nevezhető akárki bemondta, hogy az éjféli csoportos tánc következik, ami a tánctéren lévő embereknek kötelező. Hát remek, gondoltam magamban. Fogalmam sem volt mit kellene csinálnom, csak álltam, mint egy idióta pár nélkül a parketten, mikor valaki mögém lépett, és karjait hátulról a csípőmre fonta. 

(zenével tovább)

-      Nyugi, majd én vezetlek. - szólalt meg az ismerős hang.

-      Istenem, csak ezt ne. - suttogtam magamnak mikot ráeszméltem ki talált rám. 

-      Valami baj van? - kérdezte Josh, amint maga felé fordított és telibe a szemembe nézett. Komolyan mondom, így még sosem találkozott a tekintetünk és csak akkor jutott el az agyamig, hogy milyen gyönyörű kék szemei vannak. 

-      Hű... de szép szemed van. - csúszott ki a számon. 

-      Tessék? - kérdezett vissza.

-      Úgyértem... semmi! - majd azonnal lehajtottam a fejem, mégmielőtt rájött volna, hogy ki a fene vagyok, erre megszólalt a zene, Josh megfogta a kezem és valóban vezetni kezdett a dal ütemére. 

Gondolatok sora szaladt át a fejemen: Honnan a fenéből tudja ezt a táncot? Hogyhogy leengedték a bálra? Remélem nem ismert fel. Annyira tökéletes. - majd mikor az utolsó gondolaton elméláztam jött a párcsere. Ismét a kocka sráchoz kerültem, de hiába, egyszerűen nem bírtam nem Josht bámulni. Soha a büdös életbe nem kerültem még olyan közel hozzá. Ismét jött a párcsere, ismét visszakaptam. Köröztünk, majd amint az ajtóhoz értünk ott állt előttünk a munkafelügyelő. Hirtelen lehajtottam a fejem és kiviharoztam a bálteremből, mégmielőtt észrevett volna, Josh pedig jött utánam. Én csak mentem-mentem, majd egyszercsak utolért. Hátulról megfogta a kezem és nekilökött a falnak.

-      Most mi a fene bajod van? - kérdezte.

-      Semmi-semmi. - kerültem továbbra is a szemkontaktust, de látszólag ez neki nem tetszett. Kezével végigsimított arcomon, államnál megállt majd fejemet felfelé irányította. Hiába volt rajtam magassarkú, még így is fel kellett rá néznem, hisz nem voltam hű de hatalmas termetű.

-      Miért nem nézel a szemembe? Hm? - kérdezősködött és levette álarcát mire beadtam a derekam, ismét belenéztem a szemébe. Elképesztő volt a különbség ahhoz a tekintethez képest, amit olyankor látok rajta, mikor tudja, hogy Jess vagyok, a takarító/felszolgáló a hotelben. 

-      Mert... mert... túl szép. - na remek már megint olyan csúszott ki a számon aminek nem kellett volna.

-      Ismerlek? - tette fel azt a kérdést, amitől annyira féltem. 

-      Nem tudom, hogy szerencsére, avagy sem, de jöttek a biztonságiak felénk és azt kiabálták, hogy nem odavaló vagyok, illetve hogy csak belógtam, ami részben igaz. Josh automatikusan megszorította a kezem és elindult hihetetlenül gyorsan, és húzott maga után. 

-      Várj, várj, nem tudok rohanni ebben a cipőben. - majd lerúgtam magamról a pár magassarkút, felkaptam őket a kezembe és úgy szaladtam tovább Joshal. Komolyan nevetségesen nézhettünk ki. Kiöltözve rohan két fiatal, a lány kezében egy pár cipő és utánuk 2 biztonsági. Beleillett volna valami vígjátékba. 

Szerintem a fél hotelen átruhantunk már, mikor Josh meglátott egy ilyen kis mosószer raktárt és oda behúzott magával. Szűkösebb volt, mint gondoltam és sötét is. 

-      Muszály itt..... 

-      Cssss. - tette ujját a kezemre, ezzel elhallgattatva. - Addig maradj csöndben, míg elmennek a kétajtós szekrények. Addig esetleg te is levehetnéd az álarcod. Látni akarom az arcod egészben. 

-      Arról szó sem lehet. - suttogtam.

-      Mondd mégegyszer. - hajolt közelebb hozzám. 

-      Ezt a gondolatod gyorsan el is felejtheted. - súgtam a fülébe. Ez volt a legközelebbi pillanat kettőnk között. Habár teljes mértékben biztos voltam abban, hogy ha tudná ki vagyok már rég a sárga földig lennék alázva. 

-      Kérlek. Könyörgöm, vedd le. 

-      Nem lehet.

-      De miért? 

-      Csalódás lenne, hidd el. 

-      Miért érzem úgy, hogy ismerlek? - megint a hátborzongató kérdés. Ekkor eltávolodtam tőle és kikukkantottam a raktár ajtaján, ezzel mentve magam a válaszadás elől. 

Mikor biztosan tudtam, hogy nincs senki a folyosón kijöttem a pici szobából, Josh pedig követett, de nem tétlenkedett. Ismét elkapta a kezem, magához fordított.

-      Ismerős ez a helyzet. Nem unod még? - csúszott ki a számon az a hangnem amilyenben általában vele beszélek. Felhúzta a szemöldökét. Mosolygott, megharapta alsó ajkát, majd közelíteni kezdett felém az arca. Lábam remegni kezdett, csakúgy, mint a kezem, amit Josh erre megszorított. Görcsbe állt a gyomrom és nem tudtam mit csináljak. Éreztem mit akar, tudtam, de én nem voltam erre felkészülve. Ha tudná, hogy ki vagyok, akkor biztosan nem ez lenne a helyzet. Végül elhúzódtam tőle. 

-      Miért utasítasz el? 

-      Azért mert ezt nem szabad. - feleltem.

-      Ugyan miért ne lehetne? 

-      Azért... mert... csak. 

-      Jó, ebből nekem elég. - erre akármilyen előkészületek nélkül, szélsebesen magához húzott egyik kezével, másikkal nyakamon végigsímított, hátul megszorított és ajkaink végül összeértek.

A gyomorgörcsöm hatszor akkora lett, mint előtte volt. Lábaim mégjobban remegni kezdtek. Josh magához szorított.

Elvesztettem a fejem. Lábujjhegyre emelkedtem, kezeimet átfontam a nyakán és visszacsókoltam. Mi a fenét csinálok? Hát Ő egy bunkó tapló köcsög, aki miatt majdnem kirúgtak. Úristen én nem vagyok normális. - futottak át a gondolatok a fejemen, de nem érdekelt. Annyira belemerültem a csókba, hogy annyira eszméltem fel, hogy Josh az álarcom szalagját próbálja kibogozni a fejemen. Erre ellöktem magamtól, de már késő volt. Az álarc halk nesszel ért földet...