7. fejezet

Nem néztem fel, csak a földrezuhant álarcomat néztem tátott szájjal. Josh kezét a fülem mögé csúsztatta, fejemet magafelé akarta fordítani, de nem engedtem. Továbbra is a földet bámultam.

-        Basszus. Basszus. Basszus. - hajtogattam halkan.

-        Miért kínzol? - kérdezte.

-        Értsd már meg, hogy nem szabad tudnod hogy ki vagyok! Csalódás lenne mindkettőnknek. Először neked, utána meg nekem! - emeltem fel a hangom. Josh elengedte az arcom. El akartam rohanni, de előtte még valamit muszáj volt megtennem. - Csukd be a szemed. - mondtam még mindig tekintetem a földnek szegezve.

-        Dehogy csukom. - szólt vissza.

-      Könyörgöm Josh.

-        Jó legyen. - egyezett bele. Vártam pár pillanatot és lassan felemeltem a fejem. Tényleg becsukta a szemét.

Biztosra akartam menni, ezért kezemmel még letakartam, majd ismét lábujjhegyre emelkedtem és adtam neki  egy szájrapuszit. Éreztem, hogy kirázta a hideg. Végigsimítottam arcán, majd elrohantam. Elsiettem az öltözőbe, lemostam a sminket, átvettem a saját ruháimat, fejemre húztam a kapucnit és megpróbáltam észrevétlenül elhagyni a hotelt, de ugyan miért is sikerült volna...

A hátsó bejáratot már bezárták, muszáj voltam a főbejáraton távozni, ami annyit jelentett, hogy át kellett mennem a hotelen. Ugyan kibe ütköztem megint? Na kibe? Persze hogy Joshba. Olyan kínosan éreztem magam hogy az hihetetlen. Muszáj volt kivernem a fejemből a pár perce történteket és újból bunkó és rideg módon viselkedni vele.

-        Úúúú, téged még nem zavartak ágyba? Minek az öltöny?

-        Már csak te hiányoztál ma estéről.

-        Énis örülök hogy találkoztunk.

-        Nem láttál egy kék ruhás lányt valamerre elrohanni? - nyeltem egy nagyot, reméltem nem vörösödök el.

-        Öööööö, nem. Miért? - enyhültem meg kicsit.

-        Ah, az nem tartozik rád. - viselkedett továbbra is a megszokott módján. Kíváncsi lennék hogy reagálna ha megtudná ki az a kék ruhás lány.

-        Ooooooké. Pá hősszerelmes. - haladtam volna tovább, mikor a kezem után nyúlt és visszarántott. Megint ismerős helyzet.

-        Miért mondtad ezt? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. Megint elgyengültem, ugyanaz a helyzet, mint amikor valaki más voltam. A szeme továbbra is ugyanolyan szép volt mint akkor, de már nem úgy nézett rám. Fájdalmas volt a tekintete mindig mikor Jessként álltam előtte.

-        Az nem tartozik rád. - kacsintottam lányos zavaromban. Keze egyre erősebben szorította csuklómat, egyszerűen nem tudtam mire vélni. - Josh... ez fáj... - próbáltam kihúzni csuklóm a szorításából. - Josh... mi a fene bajod van? - szorított továbbra is és közben mélyen nézett a szemembe. Olyan érzésem volt, mintha rájött volna, hogy én voltam.

-        Josh! - kiáltott felénk valaki. - Engedd már el azt a lányt. Mit ártott Ő neked? - JJ volt az. Biztos kereste már amúgy is Josht. Tényleg későre járt.

Mire JJ közelebb ért hozzánk Josh elengedett, de továbbra is a szemembe bámult. Biztos voltam benne, hogy rájött. Más oka nem lett volna rá. Megijedtem tőle, láttam már Josht gonoszkodni és lekezlőnek lenni, sőt még romantikusnak és törődőnek is, de agresszívnak még soha. Nem gyűlöltem meg mégjobban, inkább sajnáltam. Akkor jöttem rá, hogy Joshnak rengeteg arca van és mindet ki kell érdemelnie az embernek. Ezek szerint én még a normális arcát nem érdemeltem ki. Miközben gondolkoztam mindezen JJ felzavarta Josht a szobájukba és felajnálotta hogy kikísér.

-        Jess, mondd már meg mi a fene folyik közted és Josh között.

-        Semmi az ég világon, bárcsak tudnám miért gyűlöl engem ennyire.

-        Abban biztos lehetsz, hogy nem gyűlöl, de meg kellene ezt beszélnetek. Annyira rossz nézni hogy mindenkivel tökjól kijössz a bandában csak vele nem.

-        Vele, beszélgetni? Látod most is mit csinált.

-        Tényleg, hogy futottál össze vele?zot

-        Valami kék ruhás csajt keresett az álarcos bálról. - játszottam, hogy semmit sem tudok a dologról.

-        És, nem láttad?

-        Egyáltalán nem... - feleltem.

-        Akkor ez mi? - húzta ki JJ a félig kicipzározott táskámból az álarcot.

-        Hát.. ez... öm, mint látod egy álarc. - JJ fejéhez kapta kezét és vízszintesen rázni kezdte azt.

-        Jess... mit csináltál? - nézett rám vissza megint.

-        Én az égvilágon semmit.

-        Jess...

-        Jó, röviden tömören: belógtam a bálra, Josh kifürkészett magának, táncoltunk, elrohantunk mert kergettek, bementünk egy kis szobába kijöttünk, Josh megcsókolt, levette az álarcom de nem látta az arcom és most úgyérzem, hogy lehetséges, hogy felismert. - hadartam el egy levegővétellel.

-        Hogy mi? Belógtál? Ki szoba? Megcsókolt? Te teljesen bolond vagy. Miért nem mondtad el neki, hogy te voltál az?

-        Szerinted ha ok nélkül így viselkedik velem mint az előbb akkor mit kapnék ha kiderülne hogy megcsókolt én meg hagytam, sőt viszonoztam is? Pékalpáttal verne agyon. 

-        Látszik, hogy nem ismered őt. Figyelj, bennem megbízhatsz, válaszolj őszintén. Éreztél valamit, mikor megcsókolt? 

-        Istenem JJ, muszáj ezt? 

-        Muszáj! 

-        Talán... egy kicsit. - JJ felhúzott szemöldökkel nézett rám. - Jó... ugy remegtem mint a nyárfalevél és nagyon jó volt és olyan érzés volt mintha egy teljesen más Josht ismertem volna meg és ahjjjjjj nagyonjóvolt. JJ most mi a fenét csináljak? - kezdtem el könnyezni. 

-        Elmondod neki, hogy te voltál az!

-        Te hülye vagy. Mondom agyonütne. 

-        Nem Jess, most szépen hazamész, kipihened magad és holnap beszélsz Joshal. 

-        De JJ, nekem ez nem megy. 

-        Dehogynem. Na gyere ide. - húzott magához és átölelt. - Mit veszíthetsz? Meg kell próbálnod.

-        Köszönöm JJ. Tényleg. - húzódtam el tőle.

-        Na, menjél kicsi, jóéjt.

-        Jóéjt JJ. - intettem neki és elindultam hazafelé. 

Otthon gyorsan lezuhanyoztam és bedőltem az ágyba. Nem bírtam elaludni. Egyfolytában Joshon járt az eszem. Nem ismertem előtte még egy ilyen ezeroldalú személyiséget mint Ő. Elértem azt a pontot mikor annyira gyűlöltem őt, hogy az már lassan szeretetbe torkollt. Egy pasin sem gondolkoztam még annyit mint rajta. Egyszerűen nem értettem miért mutatja magát ridegnek előttem és miért viselkedik normálisan egy olyan lánnyal akiről fogalma sincs hogy kicsoda. Féltem, hogy Josh hogy fog másnap reagálni ha találkozunk. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki hogy én voltam, vagy sem. Ha reggel nem lesz nagyon bunkó, akkor esetleg, de ha továbbra is seggfejkedik, akkor hallgatok a kis kalandunkról.